Damiáni Szent Péter (†1072) emléknapja. Szerzetesi hivatásához hűen szerette az Egyház egészét, életét az
Egyház reformjára áldozta. Emlékezzünk meg a világ minden táján élő szerzetesekről!
Sir 2,1–11. Az Úr szolgálata és
félelme
1Fiam, ha Istennek szolgálni kívánsz,
légy állhatatos a jámborságban és az istenfélelemben,
és készülj fel a megpróbáltatásra!
2Alázd meg szívedet és légy állhatatos,
hajtsd füledet a bölcs igék befogadására;
ne légy elhamarkodott a kísértés napján!
3Viseld el, ha Isten késni látszik;
ragaszkodj Istenhez és tűrj,
hogy végül is gyarapodjon életed!
4Fogadd el mindazt, ami rád ki van szabva,
tűrd el, szenvedve bár,
és viseld békével megaláztatásodat,
5mert az aranyat és ezüstöt tűzben teszik próbára,
a kedves embereket pedig a megaláztatás kemencéjében.
6Bízzál Istenben, ő majd gondodat viseli;
remélj benne, akkor egyenes úton járhatsz,
maradj félelmében, és öregedjél meg benne!
7Akik félitek az Urat, várjátok irgalmát;
el ne pártoljatok tőle, hogy el ne essetek!
8Akik félitek az Urat, higgyetek benne,
akkor nem marad el jutalmatok;
9akik félitek az Urat, bízzatok benne,
akkor gyönyörűségtekre lesz az ő irgalma;
10akik félitek az Urat, szeressétek őt,
akkor szívetek felderül!
11Nézzétek, fiaim, az előbbi nemzedékeket,
és véssétek eszetekbe:
senki sem vallott szégyent, aki bízott az Úrban!
12Volt-e, aki parancsai mellett kitartott, és szégyenben maradt.
Volt-e, aki hozzá kiáltott, és ő elnézett fölötte?
Sirák fia könyve azt kéri a hívő embertől, hogy legyen készen az élet meg- próbáltatásaira, hogy bölcsességet szerezzen: „Fiam, ha Istennek
szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra.” A lelki tanító figyelmezteti a tanítványt, hogy az Úr ismer minden megpróbáltatást és szenvedést, amiben az életben
részünk van, és nem hagy támasz nélkül,
nem vonja meg segítségét, így aki benne bízik, az a jót hozza ki a nehézségekből, amelyeket át kell élnie. Az élet megpróbáltatásai különböző módokon
jelennek meg, és gyakran elbátortalanítanak bennünket, vagy eltávolítanak az Úrtól, hogy aztán inkább saját magunkban, emberi erőforrásainkban keressük a meg- oldásokat. Az Úr, aki bölcs nevelő,
tudja, hogyan fordítsa jóra a hívő embert érő megpróbáltatásokat. A viszontagságok nem büntetést jelentenek
annak az embernek
a számára, aki az Urat követi, hanem a megtisztulás pillanatai. A Példabeszédek könyve bölcsen
mondja: „Az Úr megfeddi
azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar.” (Péld
3,12) A hívő embernek az Úrra kell hagyatkoznia a próbatétel idején, és növekednie kell a belé vetett bizalomban, nem hagyva fel soha a Szentírás hallgatásával. A szentíró ezért figyelmezteti a hívőt: „Mindent,
ami rád szakad, tűrj el békességgel (...)
Mert az aranyat tűzben
próbálják, a kiválasztottakat meg a balsors
kohójában.” Ez nem azt jelenti, hogy Isten küldi a megpróbáltatásokat, ahogyan gyakran
hiszik. Az Úr inkább
mellettünk van a próbatételekben. Ezért változott meg (Olaszországban – a ford.) a Miatyánk
fordítása: „Ne hagyj el a kísértésben, de szabadíts meg a gonosztól.” A Jézus által választott út ez, ahogyan
az evangéliumokban is látjuk: ott van a betegek
és a szenvedők
mellett, egészen
odáig, hogy ő maga válik szenvedővé, egészen a kereszt-
halálig. A mester
egyértelmű buzdítást ad a tanítványnak: „Bízzál az Istenben: gondodat viseli, járj egyenes
úton és reménykedj benne.
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
