Zsid 13,1–8. Az Úr oltalmaz engem, nem félek
1A testvéri szeretet maradjon meg bennetek! 2Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, mert általa egyesek tudtukon kívül angyalokat fogadtak be szállásra. 3Emlékezzetek meg a foglyokról, mintha ti is velük együtt foglyok volnátok, és azokról, akiket nyomorgatnak, mint akik magatok is testben vagytok. 4Tisztességes legyen a házasság mindenben, és szeplőtlen a házaságy; mert a paráznákat és a házasságtörőket megítéli Isten.
5Legyen viselkedésetek fösvénység nélkül való, elégedjetek meg azzal, amitek van; mert ő mondta:
»Nem hagylak el, s nem távozom el tőled«
6ezért bizalommal mondhatjuk:
»Az Úr az én segítőm, nem félek,
ember mit is tehetne ellenem?«
(Zsolt 118,6G}<br) 7Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik nektek Isten igéjét hirdették, nézzétek életük végét, és kövessétek hitüket! 8Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké.
A kölcsönös szeretet az, ami kereszténnyé és az evangélium hatékony tanújává teszi a közösséget. Ebbe a testvériségbe szervesen beletartozik a vendégszeretet is. A biblikus hagyományban vezérfonalként van jelen a vendégszeretet. A szerző emlékeztet rá, hogy „némelyek tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül”. Egyértelmű utalás ez Ábrahámra, aki vendégül látott három zarándokot a mamréi tölgyfa alatt (vö. Ter 18). Mi pedig azt is hozzátehetjük, hogy a kereszténység egész történetére jellemző a befogadásra való hajlandóság. Máté szavai szerint Jézus az utolsó ítélet kapcsán így beszél: „Idegen voltam, és befogadtatok.” (Mt 25,35) A testvéri szeretet nem csupán a saját közösségünkre terjed ki, hanem szükségképpen másokra is, a bebörtönzöttekre, a szenvedőkre és mindenki másra, akinek segítségre van szüksége. Mennyi gyengédség van abban a meghívásban, hogy „gondoljatok a foglyokra, mintegy osztozva sorsukban, és az üldözöttekre, hiszen magatok is testben éltek”. Nemcsak szolidaritásra hív ezzel, hanem arra is, hogy úgy figyeljünk másokra, mintha a saját családunk része lenne. Hiszen éppen ez az Egyház, Isten családja, amely magában foglalja a szegényeket. A házasság is a szeretetnek ebbe a horizontjába illeszkedik. A szerző óvni akarja a házasságot a hűtlenségtől, amely az ösztönök és vágyak kielé-gítésére való törekvésből születik. A házasság ugyanis több egyszerű szexuális egyesülésnél, a család megteremtésére hivatott, amely lehetővé teszi, hogy az ember minden életkorban és élethelyzetben harmonikus módon tudjon élni. A keresztények arra kaptak meghívást, hogy fegyelmezett életet éljenek, és ne legyenek kiszolgáltatva a személyes jólétükért folytatott tikkasztó versenyfutásnak, amely nem veszi figyelembe mások életét. A levél ezért óva int a kapzsiságtól, vagyis attól, hogy magunknak halmozzunk fel gazdagságot, miközben nem vesszük figyelembe, hogy felelősek vagyunk a szegényekért és a gyengékért. Azt kéri, hogy elégedjünk meg azzal, amink van, és ezzel nem beletörődésre hív, hanem arra buzdít, hogy hagyatkozzunk Isten irgalmára, aki mindig hűséges. Egy olyan evangéliumi életstílusról van itt szó, amelyet elsőként Jézus élt meg, és amelyet továbbadott tanítványainak.
A
Szent Kereszt imádsága
