23hanem ezt a parancsot adtam nekik: Hallgassatok szavamra, akkor Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek! Járjatok mindig azon az úton, amelyet parancsolok nektek, hogy jó dolgotok legyen! 24De nem hallgatták meg, és nem hajtották ide fülüket, hanem gonosz szívük megátalkodottságában annak tanácsai szerint jártak; hátukat fordították felém, nem pedig arcukat. 25Attól a naptól fogva, amelyen kijöttek atyáitok Egyiptom földjéről, mind a mai napig küldtem hozzátok valamennyi szolgámat, a prófétákat; nap mint nap, idejekorán küldtem. 26De nem hallgattak rám, és nem hajtották ide fülüket, hanem megkeményítették nyakukat, és még gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik. 27Ha elmondod nekik mindezeket az igéket, nem fognak rád hallgatni; ha szólítod őket, nem fognak válaszolni neked. 28Azért mondd nekik: Ez az a nemzet, mely nem hallgatott az Úrnak, az ő Istenének szavára, és nem fogadta meg az intelmet. Elveszett a hűség, eltűnt a szájukból.
Jeremiás szinte szó szerint átveszi a Második törvénykönyv parancsát:
„Hallgassatok a szavamra!” Sajnos könnyű nem hallgatni rá, ahogyan gyakran megtörtént Izrael népével, és megtörténik velünk is. Olyankor történik ez, amikor magunkra koncentrálunk, a saját számításainkkal, a saját nyugalmunkkal, a saját jólétünkkel vagyunk elfoglalva, vagy amikor csak a saját meggyőződéseinkben, szokásainkban, hagyományainkban – köztük vallási hagyományainkban – bízunk, és ezért nem bízzuk rá magunkat az Úrra, az ő szavára. Az Úr azonban szüntelenül küldi a prófétáit, hogy felrázzák az izraelitákat süketségükből, keményszívűségükből. Isten jól tudja, milyen gyengék vagyunk, mégsem törődik bele, és szüntelenül meg akarja változtatni a szívünket, ki akarja tágítani az elménket, részeseivé akar tenni a gondolatainak, és azt akarja, hogy részt vegyünk műve megvalósításában. Azt kéri a prófétától, hogy világosan beszéljen a néphez, nem titkolva semmit: „Ez az a nemzet, amely nem akar az Úrnak, az ő Istenének szavára hallgatni, sem a fegyelmet nem vállalja. Nincs bennük hűség, eltűnt a szájukból.” Az Úr kitartóan küldi a prófétáit, mint az evangéliumi példabeszéd magvetője, aki szüntelenül megy, és magokat vet mindenütt, abban a reményben, hogy nemcsak gyökeret eresztenek, hanem gyümölcsöt is teremnek.
Imádság az Egyházért
