MTörv 4,1.5–9. Gyakorlatra váltani az Úr törvényeit
1Most pedig, Izrael,
hallgass azokra a parancsokra és rendeletekre, amelyekre tanítalak, hogy
megtartsd őket, s így élhess és elérhesd és birtokolhasd azt a földet,
amelyet az Úr, atyáitok Istene majd nektek ad. 6Tartsátok
meg tehát őket, és azok szerint cselekedjetek, mert ez lesz a ti
bölcsességtek és értelmességtek bizonysága a népek előtt, hogy amikor
meghallják mindezeket a parancsokat, azt mondják: ‘Íme, bölcs és
értelmes nép ez a nagy nemzet.’
7Nincs
is más ilyen nagy nemzet, amelyhez istenei olyan közel lennének, mint
amilyen közel mihozzánk van a mi Urunk, Istenünk, valahányszor kérjük.
8Vagy
melyik az a másik ilyen dicső nemzet, amelynek olyan szertartásai,
olyan igazságos rendeletei lennének, mint ez az egész törvény, amelyet
ma én szemetek elé tárok?
9Gondosan
vigyázz tehát magadra és lelkedre: el ne feledd azokat a dolgokat,
amelyeket tulajdon szemed látott, ne távozzanak szívedtől egész
életedben, ismertesd meg őket fiaiddal s unokáiddal.
Mózes törvénykönyvének szerzője, miután felidézett néhány eseményt Izrael pusztai vándorlásának történetéből, azt szeretné elérni, hogy a nép a tudatára ébredjen, mi a hivatása a világban. Ezt azzal kezdi, hogy emlékezteti Izrael egész népét legfontosabb feladatára: az Úr hallgatására. „Halld, Izrael”– szól Mózes a zsidókhoz. Ez nem egyszerű erkölcsi buzdítás. Izrael népe számára Isten hallgatása a szövetség elidegeníthetetlen része. Isten leszáll az égből, hogy beszéljen az izraelitákhoz, saját népévé tegye őket. A szövetség biztosítéka éppen ez, hogy Isten úgy döntött, mindig beszél a népéhez, mely olyan mértékben marad az ő népe, amilyen mértékben hallgatja az Urat. Miután megszabadította Egyiptomból, továbbra is vezeti a népét szavával, és győztessé teszi a népek között. A Tóra, a Törvény alkotja Izrael bölcsességének kincsét, ez teszi Isten tanúságtevőjévé az emberek között. Minden izraelitának gondoskodnia kell arról, hogy átadja a hitnek ezt a bölcsességét az egymást követő nemzedékeknek, hogy az üdvösség törté- nete mozgassa őket. A Második törvénykönyv e szakaszának a középpontjában egy kijelentés áll, amit Mózes kérdés formájában fogalmaz meg, s ami vezérfonalként kíséri végig Izrael útját: „Hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk?” Ám a Törvény megtartása, akkor éppúgy, mint a mi korunkban, csak úgy lehetséges, ha szabad válaszként fogalmazódik meg Isten felé, aki szeretetében kiválasztott minket, és szeretné, ha hozzá kötődnénk az egész világra vonatkozó üdvözítő tervében. Ezért fontos, hogy a hívő hallgassa az Urat, és emlékezzen szavaira.
Imádság a szentekkel
