MTörv 26,16–19. Az Úr Izrael Istene
A Második törvénykönyvnek ez a részlete hangsúlyosan kiemeli azt a különleges kapcsolatot, amely Izrael és az ő Istene között fennáll, vagyis a szövetséget: „Az Úr a te Istened”, Izrael pedig „az ő népe”. Ez a mózesi törvénykönyv és az utána következő bibliai könyvek teológiájának egyik központi eleme Józsué könyvétől a Királyok II. könyvéig. Izrael egész történetét végigkíséri ez a szoros kapcsolat Isten és Izrael között. Az Úr azt a kicsiny népet választotta, ahogyan a hetedik fejezetben olvassuk: „Nem azért hajolt le hozzátok és választott ki benneteket az Úr, mert számban fölötte álltok az összes népnek, hiszen a legkisebb vagytok minden nép között, hanem mert szeretett benneteket” (MTörv 7,7–8). Az Istennel kötött szövetségből következik a Törvénye iránti hűség. A Törvény pedig azzal veszi kezdetét, hogy az Úr szavának hallgatására hív. Ő „lesz a te Istened, de csak akkor, ha az ő utain fogsz járni, és megtartod törvényeit és parancsait, és meghallgatod az ő szavát”. Minden a meghallgatáson alapul. Izrael hitének megvallása, melyet mind a mai napig a zsidók imádkoznak, a következő szavakkal kezdődik: „Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr” (MTörv 6,4). A törvények megtartása, az Úr útján való járás csak akkor lehetséges, ha hallgatjuk az Úr szavát. A nagyböjt alkalmas időszak, hogy az Urat, az élet szavát hallgassuk. Csak ebben a perspektívában térhet meg a szívünk, csak így bízhatjuk az életünket Istenre, hogy ő legyen életünk egyetlen Ura. Izrael korához hasonlóan az eget napjainkban is számtalan bálvány népesíti be, amelyek előtt hódolnak az emberek, feláldozva akár saját létezésüket is. Sok a hamis próféta, akik nap mint nap hallatják hang- jukat, hogy az emberek szívét a pénz, a siker, a dicsőség, a hatalom és a fogyasztás bálványai felé tereljék. Isten szava az, ami megőriz minket az Úrral való szövetségben, és megvédi szabadságunkat.
Előesti
imádság
