25Azarja pedig ott állt, és a tűz közepén imádságra nyitotta ajkát és így szólt:
34Kérünk, ne szolgáltass ki minket végleg a te nevedért,
ne semmisítsd meg szövetségedet,
35ne vond meg tőlünk irgalmadat kedveltedért, Ábrahámért,
és szolgádért, Izsákért, és szentedért, Izraelért,
36akiknek azt mondtad és ígérted,
hogy megsokasítod ivadékukat mint az ég csillagait,
és mint a tengerpart fövenyét;
37mert kisebbek lettünk, Urunk, minden népnél,
és meg vagyunk ma alázva bűneinkért az egész földön.
38Nincs ez időben fejedelem, vezér vagy próféta,
sem égő-, sem étel-, sem hála-, sem illatáldozat,
sem hely a zsengeáldozatok számára előtted,
39hogy elnyerhessük irgalmadat;
de fogadd kegyesen megtört szívünket és alázatos lelkünket!
40Mint kosokból, bikákból
és ezernyi kövér bárányból álló égőáldozat,
olyan kedves legyen előtted ma a mi áldozatunk,
hiszen akik benned bíznak, meg nem szégyenülnek.
41Most teljes szívvel követünk és félünk téged,
és keressük kedvedet.
42Ne engedd, hogy szégyent valljunk,
hanem tégy velünk kegyességed és nagy irgalmasságod szerint.
43Szabadíts meg minket csodáiddal,
és dicsőítsd meg, Urunk, nevedet!
Dániel könyvének ez a szakasza Azarja imádságát idézi föl a lángok között. Felismeri az Istentől való eltávolodás Izrael számára tragikus következményeit: ez történik mindig a hívőkkel, amikor elhagyják Istent: „Minden népnél kisebbek lettünk, Urunk, megaláztatásban van részünk bűneinkért az egész földön. Most nincs fejedelmünk, sem prófétánk, sem vezérünk, nincs sem égő-, sem véres, sem étel-, sem illatáldozat, de még hely sem, ahová letegyük első termésünket.” Ez történik, valahányszor a hívők elhagyják Istent, alábbhagy a prófécia, kialszanak a látomások, amikor az ember megadja magát a haszonszerzés és az egyéni érdek logikájának. Korunkra nagyon jellemző ez a helyzet, sokan magukba zárkóznak. Szükségünk van rá, hogy olyanok legyünk, mint Azarja, aki nem önmagáért imádkozik, hanem az egész népért. Ez az értelme a békeimádságnak, a betegekért és minden ember üdvösségéért mondott imádságnak. A hívő ember tudja, hogy nem hiába imádkozik, hogy szavai nem az üres eget ostromolják csupán. Meghallgatja őt egy olyan Isten, aki hűséges. Azarja tudja, hogy szavai meghallgatásra lelnek; nem saját szavaiban bízik, inkább Isten hűségében: „Ne taszíts el minket végleg, ne bontsd fel a szövetséged. Ne vond meg tőlünk irgalmadat.” Ez az imádság a tűzben születik meg. Azarja úgy áll előttünk, mint annak a hívőnek a példája, aki nem szűnik kérni az Urat a testvéreiért, Isten egész népéért és minden népért
