2Térj meg, Izrael, az Úrhoz, a te Istenedhez,
hisz bűnöd miatt buktál el!
3Vigyétek magatokkal e szavakat,
térjetek az Úrhoz,
és mondjátok neki:
»Végy el minden gonoszságot,
fogadd el a jót,
és mi majd ajkunk gyümölcsét áldozzuk néked.
4Asszúr ne segítsen nekünk,
lóra sem szállunk többé,
és kezünk alkotásainak
nem mondjuk többé: ‘Ó, Isteneink!’
Mert te megkönyörülsz az árván,
aki nálad talál irgalmat.«
5»Meggyógyítom hűtlenségüket,
és szívemből szeretni fogom őket,
mert haragom elfordult tőlük.
6Izraelhez olyan leszek, mint a harmat;
virul majd, mint a liliom,
és gyökeret hajt, mint a Libanon.
7Kiterjednek ágai,
és pompája olyan lesz, mint az olajfáé,
és illata, mint a Libanoné.
8Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak,
gabonát termelnek és rügyeznek, mint a szőlő;
hírneve olyan lesz, mint a Libanon bora.
9Efraim, mi köze neki a bálványokhoz?
én hallgatom meg és gyámolítom őt;
olyan leszek én, mint a zöldellő ciprus,
és tőlem való lesz a gyümölcs,
melyet rajtad találnak.«
10Aki bölcs, értse meg ezeket,
aki értelmes, lássa be ezt mind!
Bizony, egyenesek az Úr útjai,
s az igazak biztosan járnak azokon,
de a gonoszok elesnek rajtuk.
A nagyböjt a visszatérés ideje. Ozeás próféta ebben a részben is hangsúlyozza ezt, amikor Izraelt buzdítja: „Izrael, térj vissza az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el.” Ez valóban alkalmas idő arra, hogy magunkba szálljunk, és ismét megértsük, mennyire hatalmas az Isten irgalma, és mennyire meghatározó a szava életünk számára. Amikor a Szent- írást hallgatjuk, újra megértjük, hogy bűnösök vagyunk, és megtanuljuk, hogy miképp fordulhatunk az Úrhoz. A próféta így buzdítja a népet: „Hozzatok szavakat magatokkal, és térjetek vissza az Úrhoz.” Úgy is fogalmazhatunk, hogy megmutatja, miképpen térhetünk hozzá vissza: teret engedünk az elménkben és a szívünkben Isten szavának, amivel ő maga fordul hozzánk. A bűn ugyanis onnan indul ki, amikor elhagyjuk Isten szavának hallgatását, hogy más szavakra, más iránymutatásokra hallgassunk. Ozeás ezt akarja megértetni az izraelitákkal, amikor a szájukba adja a szavakat, amelyekkel Istenhez kell fordulniuk: „Asszíria nem segít rajtunk, lóra sem szállunk többé. Nem mondjuk kezünk alkotásának ezután: Te vagy a mi Istenünk!” A próféta azt kéri tőlünk ebben az időben, hogy térjünk vissza Istenhez, ami nem más, mint mellette lenni és hallgatni őt. És elismétli: „Meggyógyítom hűtlenségüket, s szívemből szeretni fogom őket, elfordul tőlük haragom.” Úgy tűnik, az Úr megelégszik a mi szerető közelségünkkel. Elmondhatjuk, hogy valóban igen kevés elég ahhoz, hogy az Úr megenyhüljön irányunkban, és elárasszon barátságával.
