Ter 17,3–9. Ábrahám a népek sokaságának atyja
A számkivetés és az idegen uralom – az az időszak, amikor a most olvasott bibliai szakaszt lejegyezték – Izraelt kicsiny maradékká zsugorította, amely úgy látta, kemény próbatételt áll ki Isten ígérete, miszerint nagy és népes nemzetté válnak majd, termékeny földön fognak lakni. A szolgasors, a nélkülözések, a szenvedés idején Izrael visszaemlékezik „az örök szövetségre”, amit Isten Ábrahámmal kötött, amely szerint „népek sokaságának lesz atyja”, és Kánaán földjén fog lakni. Amikor fölidézi ezt a szövetséget, Izrael népe nem pusztán egy régi emléket hoz elő, hogy a dicső múltba merengjen, hanem jelenvalóvá teszi ezt az ígéretet. Ez történik velünk, Jézus tanítványaival is minden alkalommal, amikor a Szentírást hallgatjuk. Amikor kinyitjuk, főként a közös imádságok alkalmával, az Úr az, aki ismét leszáll népe körébe, és szól hozzánk. Újjáalkot minket, olyan néppé, amely hallgatja a szavát, megerősít Szentlelkével. Megajándékoz álmával, azzal a hivatással, hogy tanúi lehetünk a világban az ő szeretetének, és a jövő ígéretét nyújtja számunkra. A szövetséghez természetesen az is hozzátartozik, hogy mi is elkötelezetten feladatot vállaljunk benne egyénileg és népként is. Ez a szeretet, az ingyenes szeretet szövetsége. Isten, aki felajánlja nekünk ezt a szövetséget, amelyet mi még elképzelni sem tudunk, kéri Ábrahámtól és tőlünk is: „Tartsd meg szövetségemet te és utánad utódaid minden nem- zedéken át.”
Imádság az Egyházért