Iz 1,10.16–20. Hagyjunk fel a gonosz
cselekedetekkel, tanuljuk meg a jót cselekedni!
Gomorra városának említésével a próféta
kifejezésre juttatja,
hogy közel van Isten ítélete
Jeruzsálem népe fölött is. Szigorúan figyelmeztet mindenkit: „Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Figyelj Isten parancsára!” Az Úr nem általános buzdító szavakkal fordul a néphez. A népével való kapcsolat
számára nem csupán hideg, rituális módon valósul meg. A Sínai- hegyen kötött szövetség
felelősséggel jár mindkét részről. A Szentírás
lapjain az Úr többször
nyilvánvalóvá teszi,
hogy nem szereti a pusztán szertartásos tiszteletet, amiben nincsen
meg az igazságosság és a szegények
szeretete. A próféta
nem mulasztja el, hogy mindenkit emlékeztessen arra, mit gondol
Isten: „El gonosz tetteitekkel színem
elől!” És azonnal hozzáteszi: „Ne tegyetek többé rosszat, tanuljatok
meg jót tenni, keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot
az árvának, s védelmezzétek az özvegyet!” Ez az Isten tiszteletének helyes módja. Nem lehet különválasztani a liturgikus
istentiszteletet az igazságosságtól és a szegények
szolgálatától. Az istentiszteletnek ezek a formái elválaszthatatlanok. Aki gyakorolja ezeket, belép a végtelen irgalomnak abba a távlatába, ami bármilyen bűntől megment. Az Úr ezt mondja ugyanis: „Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát,
fehérek lesznek,
mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor,
olyanok lesznek, mint a gyapjú.” Ez az
Isten szeretetének győzelme
minden bűn felett, csak engednünk kell, hogy ő átöleljen
minket, engednünk kell, hogy szeressen
és tanítson bennünket: „Ha készséggel engedelmeskedtek,
majd a föld legjavából esztek.”
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
