Szám 21,4–9. A rézkígyó
4Aztán elindultak a Hór hegyétől a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. A nép azonban unni kezdte az utat meg a fáradságot 5és Isten és Mózes ellen lázadt: »Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől.«
6Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokakat halálra martak közülük. Erre 7elmentek Mózeshez, és azt mondták: »Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat!« Könyörgött is Mózes a népért, 8mire az Úr így szólt hozzá: »Készíts egy rézkígyót, és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad.« 9Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.
A Számok könyvének ezen a napon olvasott szakasza Izrael sivatagi vándorlásának egyik legkritikusabb pillanatát beszéli el. A fáradtságtól elcsigázott izraeliták Isten és Mózes tudomására hozzák elégedetlenségüket. Már odáig jutnak, hogy visszasírják az egyiptomi rabszolgaság idejét. Jól tudjuk, hogy akkor sírjuk vissza a múltat, amikor elhalványodik az álmunk, amikor lemondunk arról a látomásról, tervről, melyre Isten hív bennünket, hogy vegyünk részt benne. Ilyenkor minden más ellenében elhatalmasodik a múlt iránti nosztalgia és a panasz. És ekkor előtűnnek a mérges kígyók, melyek mindenkit megmarnak, és megölik az embereket. Nem Isten küldi a kígyókat: mi magunk vagyunk azok, akik mérget szórunk szét életünk mezején keserűségünkkel, haragunkkal, követeléseinkkel. Amikor az izraeliták rádöbbennek bűnükre, az arra ösztönzi őket, hogy Mózeshez forduljanak, járjon közben értük az Úrnál. És az Úr ismét közbelép. Készíttet egy rézkígyót, amit a földbe szúrt póznára erősítenek, és aki ránéz, miután meg- marta a kígyó, meggyógyul. A pusztaság, amely a halál helyévé változott az ember által szétszórt méreg miatt, az üdvösség helyévé alakul át annak a jelképnek köszönhetően. Ennek a bibliai szakasznak az utolsó szavai hallatán a keresztfára gondolunk, amit néhány nap múlva fölállítanak a Golgotán: arra hív mindannyiunkat, hogy szemléljük és a szívünkbe fogadjuk. Ebben a nagyböjti időszakban a bibliai részek, melyek napról napra kísérnek minket, segítséget jelentenek számunkra, hogy megtisztítsák a tekintetünket, és rápillanthassunk arra, „akit általdöftek” a mi üdvösségünkért.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
