AUGUSZTUS 20., ÉVKÖZI 20. VASÁRNAP
Szent István magyar király
(†1038) főünnepe: keresztény hitre tért, előmozdította az ország evangelizációját.
Iz 56,1.6–7; Zsolt
67 (66); Róm 11,13–15.29–32; Mt 15,21–28
21Jézus ezután elment onnan: visszavonult
Tírusz és Szidon vidékére. 22És íme, egy kánaáni asszony, aki
arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: »Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia!
A lányomat kegyetlenül gyötri egy ördög.« 23Ő azonban egy
szóval sem válaszolt neki.
A tanítványai odamentek hozzá és kérték: »Küldd el őt, mert kiabál
utánunk!« 24Ekkor így szólt: »Nem kaptam küldetést máshová,
csak Izrael házának elveszett juhaihoz.« 25Az asszony mégis
odament, leborult előtte és kérte: »Uram, segíts rajtam!« 26Erre
így válaszolt: »Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a
kiskutyáknak.« 27De az asszony csak folytatta: »Igen, Uram, de
a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról.« 28Erre
Jézus így szólt hozzá: »Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod
szerint!« És abban az órában meggyógyult a lánya.
Jézus visszavonult Galilea tartományból, a Genezáreti-tó környékéről Tírusz és Szidón vidékére, a mai Libanon területére – írja Máté. Ősi, föníciai kereskedővárosok ezek a tengerparton, gazdagok és virágzók, ugyanakkor önzés és igazságtalanság jellemzi őket elsősorban a szegényekkel szemben. Alighogy Jézus megérkezik ebbe a tartományba, máris feltűnik egy kánaáni asszony (a párhuzamos részben Márk szír–föníciainak nevezi). Pogány nő, aki minden bizonnyal jókat hallott Jézusról, és nem akarja elszalasztani a lehetőséget, hogy segítséget kérjen a lányának: arra kéri Jézust, hogy gyógyítsa meg. Lehet, hogy ez volt számára az utolsó esély. Épp ezért Jézus elutasító magatartása ellenére sem hagy fel a könyörgéssel. Az evangélista megjegyzi: „De ő szóra sem méltatta.” Az asszony azonban nem hagyja abba, kitart, és lényegre törő, egyszerű, súlyos szavakkal, melyek lánya helyzetének nehézségét sejtetik, kéri: „Uram, segíts rajtam!” (Ugyanezekkel a szavakkal fordul Péter is az Úrhoz, mikor kis híján elmerül a tóban.) Jézus pedig meglepő módon hallatlan keménységgel válaszol: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.” Már a hegyi beszédben is mondott valami ehhez hasonlót: „Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé” (Mt 7,6). A „kutyák” elnevezés a Bibliában és a hagyományos zsidó iratokban az ellenségre, a bűnösökre, a pogány bálványimádókra vonatkozott. Ez a pogány asszony szembeszáll Jézussal, bizonyos értelemben összecsap vele. A prófétába vetett bizodalma nagyobb a próféta ellenállásánál. Jézus végül kénytelen válaszolni neki, mégpedig az evangéliumokban szokatlan kifejezéssel: „nagy hit” az övé, szemben a „kicsiny hittel”. Ilyen dicsérettel Jézus rajta kívül csak a századost illeti, aki szintén pogány volt. Az evangélium ezzel újra hangsúlyozza, milyen fontos az Istenbe vetett bizalom, hisz megszabadít a szorongástól, mely akkor uralkodik el rajtunk, ha csak önmagunkban bízunk.
Imádság az Úr napján
