Boldogságos Szűz Mária Királynő emléknapja
Bír 6,11–24. Az Úr angyala
megjelenik Gedeonnak
Debora próféta- és bíróasszony
története után közvetlenül a Gedeonról szóló elbeszélésciklus következik, amely
a könyvből három fejezetet tesz ki. A történet elején megtudjuk, hogy a nép a midianiták
uralma alá került, akik kényszermunkára fogták. Munkájuk végeztével a termést be
kellett szolgáltatniuk. Izrael azonban szüntelenül imádkozott, hogy az Úr még egyszer
szabadítsa meg a rabságból. Az Úr látta népének szenvedéseit, meghallgatta imádságát,
és elhatározta, hogy közbelép. Megjelent tehát a munkáját végző Gedeonnak angyal
alakjában, és közvetlenül szólt hozzá. Az Úr leggyakrabban szavában nyilvánul meg:
„Az Úr veled!” Gedeon azonban többes számban válaszol: „Engedj meg, Uram! Ha az
Úr velünk van, hogyan történt ez velünk?” Megérti, hogy a hívás soha nem az egyénnek,
hanem az egész népnek szól, amelyet akkor és ott ő képvisel. Az Úr válasza az, hogy
kiválasztja magát Gedeont, és elküldi, hogy legyőzze a bajt, ami miatt
panaszkodik: „Menj, s ennek a te erődnek a birtokában szabadítsd ki Izraelt Midián
kezéből.” Gedeon erőssége maga az Úr: „Az Úr veled lesz, és úgy megvered
Midiánt.” Gedeon pedig befogadja ezeket a szavakat. Ám szeretné folytatni a párbeszédet
Istennel, hogy biztos legyen benne, valóban ő szól hozzá. Mondhatnánk, a saját szemével
akarja látni Istent. Valóban „látja” is a vendéglátás gesztusában. Gedeon mintha
valamilyen liturgikus cselekményt hajtana végre, úgy kínálja az ételt a vendégnek,
melyet maga a vendég szentel meg érintésével. Ekkor az Úr angyala eltűnik Gedeon
szeme elől. Mintha az emmauszi vacsora előképét látnánk! A vendégség és a befogadás
az üdvtörténet első pillanataitól kezdve úgy jelenik meg, mint az Istennel való
találkozás helye. Jézus maga mondja majd: „Éhes voltam, és ennem adtatok, (...)
idegen voltam, és befogadtatok” (Mt 25,31–46).
Imádság az Úr anyjával,
Máriával
