Szám 12,1–13 Mirjam és Áron szembehelyezkedik Mózessel
1Ekkor Mirjám
és Áron Mózes ellen beszéltek az ő etióp felesége miatt 2és azt
mondták: »Hát csak Mózes által szólt az Úr? Nemde, hozzánk is éppen úgy szólt!«
Amikor az Úr ezt meghallotta – 3Mózes ugyanis szelídebb férfi volt
minden embernél, aki a földön lakott –, 4azonnal szólt hozzá meg
Áronhoz és Mirjámhoz: »Menjetek ki csak ti hárman a szövetség sátrához.« Amikor
aztán kimentek, 5leszállt az Úr egy felhőoszlopban, megállt a sátor
ajtajában és szólította Áront meg Mirjámot. Amikor odamentek, 6azt
mondta nekik:
»Halljátok beszédem!
Ha valaki közületek prófétája az Úrnak,annak látomásban jelenek meg vagy álomban szólok.
7Ám Mózes, az
én szolgám nem ilyen:ő az én egész házamban meghitt, 8mert vele
szemtől szembe beszélek, s ő nyíltan, nem rejtélyekben és jelképekben
látja az Urat. Miért nem féltetek tehát gyalázni
szolgámat, Mózest?«
9Aztán haragra gerjedve irántuk, elment. 10Amint
pedig eltávozott a felhő, amely a sátor felett volt, íme, Mirjám úgy fehérlett
a leprától, mint a hó.
Amikor Áron rátekintett és látta, hogy lepra öntötte el, 11azt
mondta Mózesnek: »Kérlek, uram, ne ródd fel nékünk ezt a bűnt, amelyet
esztelenül elkövettünk, 12ne legyen ez olyan, mint a halott, s mint
az idétlen magzat, amelyet anyja méhe elvetél: íme, már fél testét
megemésztette a lepra.« 13Erre Mózes az Úrhoz kiáltott: »Isten,
kérlek, gyógyítsd meg őt!«
Áron bírálja Mózest. A bírálat oka látszólag az etióp (tehát idegen) nő, akit a próféta feleségül vett. Izrael kísértése abban állt, hogy minden fölött ítéletet mondott, beleértve még a saját tapasztalatait is. Csak azt fogadta el igaznak, amit azonnal megértett, mindent a saját elképzelései és hagyományai szintjére redukált. Isten mindig nagyobb a mi szívünknél. Az Úr nem tűri a zúgolódást, a kisebb-nagyobb megosztottságot. A zúgolódás mindig meggyöngíti a népet, növeli a megosztottságot, gyanút kelt, eltávolítja egy- mástól a testvéreket, mindenkit kiszolgáltat a gonosz hatalmának. Mózes a világon mindenkinél szelídebb. Alázatos, ahogyan a Számok könyve írja, és ebben rejlik az ereje. Nem válaszol a támadásra, hanem hagyja, hogy Isten közbelépjen, és megvédelmezze őt. Ha nem vagyunk alázatosak, énünk azzal ámíthat minket, hogy magunkban is elég erősek vagyunk, rosszal válaszolunk a rosszra, és növeljük a megosztottságot. Isten mindhármukat arra kéri, hogy menjenek a megnyilatkozás sátrához. Ott szemrehányást tesz Mirjamnak és Áronnak, amiért nem féltek szolgája ellen beszélni. Isten haragja erős érzés, Jézus is ilyen haragot érzett a kereskedőkkel teli templomban. Nem büntetés, amit Isten tesz, hanem erős szenvedélyének kifejeződése. Hogy ezt megértsük, gondoljuk végig tetteink következményét, azt, hogy cselekedeteink milyen fájdalmat kelthetnek Isten szívében. Amikor az Úr elmegy, amikor bűneink miatt elveszítjük őt, a szívünk megbetegszik, ahogy Mirjammal is történt. Áron végül fölismeri, hogy a bűnük milyen következménnyel járt, és gyógyulásért könyörög. Maga Mózes is közbelép Mirjam és Áron érdekében, mert valóban alázatos ember. Mindent Isten kezébe helyez, és nem akarja megítélni a testvérét.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
