Lev 25,1.8–17. A jubileum
1Így
szólt továbbá az Úr Mózeshez a Sínai hegyen:
2»Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik:
Ha majd bejuttok arra földre, amelyet én nektek adok, tartson a föld is
szombatot az Úrnak. 3Hat esztendőn át
vesd be szántódat, hat esztendőn át metszd meg szőlődet, és takarítsd be
gyümölcsét, 4a hetedik esztendőben azonban
szombati nyugalma legyen a földnek az Úr tiszteletére. Szántódat be ne vesd,
szőlődet meg ne metszd. 5Amit a föld
magától terem, ne arasd le és tőkédet meg ne metszd és ne szüreteld le, mert a
föld nyugalmának esztendeje az. 6Szolgáljon
neked, rabszolgádnak, szolgálódnak, napszámosodnak s a közöttetek tartózkodó
jövevénynek eledelül, 7jószágodnak és
az állatoknak nyújtson eledelt mindaz, ami magától terem.
8Számlálj továbbá magadnak hét
évhetet, azaz hétszer hét, tehát összesen negyvenkilenc esztendőt, 9s a hetedik hónapban, a hónap tizedik
napján, az engesztelés idején, fúvasd meg a kosszarvat egész földeteken, 10s tedd szentté az ötvenedik esztendőt.
Hirdess szabadulást földed minden lakójának, mert örvendetes esztendő az. Kapja
vissza akkor mindenki a birtokát, és térjen vissza mindenki eredeti
családjához, 11mert az örvendetes, az
ötvenedik esztendő az. Ne vessetek, ami a szántón magától terem, ne arassátok
le, tőkéiteket ne metsszétek és termését ne takarítsátok be, 12hogy szent legyen az örvendetes esztendő,
hanem azt egyétek, amit éppen találtok. 13Az
örvendetes esztendőben mindenki kapja vissza a maga birtokát.
14Ha eladsz valamit embertársadnak,
vagy vásárolsz valamit tőle, ne szomorítsd meg testvéredet, hanem az örvendetes
esztendő óta eltelt évek száma szerint vásárolj tőle, 15ő
meg a termés száma szerint adjon el neked. 16Minél
több esztendő van hátra az örvendetes esztendőig, annál nagyobb legyen az ár, s
mennél kevesebb időt számlálhatsz, annál olcsóbb legyen a vétel, mert a
termésidőt adja el ő neked. 17Ne
nyomorgassátok meg a saját nemzetségetekből levőket, hanem mindenki félje
Istenét, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
A Leviták könyve ebben a fejezetben a jubileumi év elrendeléséről ír: minden ötvenedik esztendőben hagyni kellett pihenni a földet – „ne vessetek (...) ne szüreteljétek le a fürtöket” – és mindenkinek vissza kellett adni a területet, amelyet korábban birtokolt. A harsona szava jelezte a jubileum kezdetét (eredetileg maga a szó is erre utalt). Ez a rendkívüli év valamiképpen helyreállította azt az eredeti rendet, amelyet az ember ember általi kizsákmányolása felforgatott. Kifejezésre juttatta azt is, hogy az ember nem kor- látlan ura a földnek. A jubileum véget vetett a föld kizsákmányolásának, az erősebbek által a gyengébbek ellen elkövetett igazságtalanságoknak és vissza- éléseknek. Újra helyreállt az emberek közötti egyenlőség, az az egyetemes testvériség, amely megfelel Isten akaratának, hisz ő mindenkit egyformán gyermekének tekint. Ennek az ünnepi évnek a megülése az egyiptomi rab- szolgaságból való szabadulás és az ígéret földjére történő bevonulás emlékéhez kötődött. A föld Isten ajándéka volt, nem egy nép, még kevésbé valamilyen csoport vagy egyén hódításának eredménye. A Leviták könyvének e rendelkezései alapján az izraeliták minden ötvenedik évben újra és újra fölfedezik majd Isten elsőségét és egymással való testvériségüket. Nem tudjuk, hogy a gyakorlatban Izrael népe milyen mértékben tartotta meg mindezeket a parancsokat, de abban biztosan a segítségére voltak, hogy emlékeztették, Isten az Úr minden és mindenki felett. Mondhatjuk, hogy ezek a parancsok Jézus eljövetelével teljesedtek be igazán. Ő, miután első názáreti igehirdetésekor fölolvasta Izajás próféta könyvéből az Úr kegyel- mének esztendejéről szóló rész, kijelenti: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok” (Lk 4,21).
Előesti imádság
