Szent Maximilian Kolbe áldozópap és vértanú emléknapja: a szeretet mártírja volt, aki 1941-ben vállalta a halált az auschwitzi koncentrációs táborban, hogy megmentse egy másik ember életét.
MTörv 10,12–22. A szív körülmetélése
12Nos tehát, Izrael, mi mást kíván az Úr, a te Istened
tőled, mint azt, hogy féld az Urat, a te Istenedet, az ő útjain járj, szeresd
őt és szolgálj az Úrnak, a te Istenednek teljes szívedből és teljes lelkedből, 13s
tartsd meg az Úr parancsait és szertartásait, amelyeket ma parancsolok neked,
hogy jó dolgod legyen. 14Íme, az Úré, a te Istenedé az ég s az ég ege, a föld s
mindaz, ami rajta van, 15mégis a ti atyáitokhoz ragaszkodott az Úr, s őket
szerette s az ő utódaikat, vagyis titeket választott ki minden nép közül,
miként ez ma nyilvánvaló.
16Metéljétek tehát körül szívetek előbőrét, s ne keményítsétek meg többé
nyakatokat, 17mert az Úr, a ti Istenetek az istenek Istene s az urak Ura, nagy,
hatalmas és félelmetes Isten, aki nem néz sem személyre, sem ajándékra, 18igazságot
szolgáltat árvának és özvegynek, szereti a jövevényt, s ad neki eledelt és
ruházatot. 19Szeressétek tehát ti is a jövevényt, mert ti is jövevények
voltatok Egyiptom földjén. 20Az Urat, a te Istenedet féljed, csak őneki
szolgálj, őhozzá ragaszkodj, s az ő nevére esküdj. 21Ő a te dicsőséged és a te
Istened, ő művelte veled azokat a nagy és félelmetes dolgokat, amelyeket
tulajdon szemed látott. 22Hetven lélekkel mentek le atyáid Egyiptomba, s íme,
most úgy megsokasított téged az Úr, a te Istened, mint az ég csillagait.
A most meghallgatott szakaszban Mózes arra hívja Izrael népét, hagyjon föl az aranyborjú imádatával – mely bűn elkövetéséről a Szentírás korábbi szakaszaiban olvashatunk –, és szívét fordítsa az Úr felé. Ő szabadította meg Izraelt a fáraó szolgaságából, megnyitotta előtte a Vörös-tengert, védelmezte, és mannával táplálta a pusztában, most pedig gondot visel rá azon a földön, ahová elvezette. Ismét csak az Úr fog neki élelmet szerezni, és támogatja majd az eljövendő időkben. Mózes azt kérdi: „S most, Izrael, mit kíván tőled az Úr, a te Istened? Csak azt, hogy Uradat, Istenedet féld, az Ő útjain járj, szeresd, és az Úrnak, a te Istenednek szíved, lelked mélyéből szolgálj, úgy, hogy – a magad javára – megtartod az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok neked.” Ilyen szeretetre csak hasonlóan nagy szeretettel lehet válaszolni. Ezért kell a szívünket körülmetélni, és ezért nem szabad keménynyakúaknak lennünk. Le kell tehát metszenünk szívünkről a makacsságot és a büszkeséget, amelyek megakadályozzák az Urat abban, hogy új érzésekkel gazdagítson minket. Ha magunkba fogadjuk művét, ha engedjük, hogy Lelke leszálljon a szívünkbe, olyan szeretettel járunk majd a világban, amely nem ismer sem határokat, sem korlátokat. Megrendül a szegények láttán, és nem fárad bele abba, hogy minden időben az Úrról vegyen példát, „aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni, aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti az idegent, kenyeret és ruhát ad neki”. Már szinte a Szentírás első lapjain megjelenik a gyengék iránti különös szeretet. Mintha Isten azt akarná hangsúlyozni, hogy ő maga is a szegényekért van. Izraelnek szeretnie kell az idegent, éppúgy, ahogyan azt kérik tőle, hogy szeresse Istent.
Imádság a szegényekért
