Szent Ágoston (†430), Hippo
(ma: Annaba, Algéria) püspöke, egyháztanító emléknapja.
1Tessz 1,1–5.8b–10.
Küldők és címzettek
A Tesszalonikaiaknak írt 1. levél a legrégebbi szöveg az Újszövetségben. 53 körül keletkezett, tehát ez az egyik első tanúságtétel az Egyház hitéről. A levél a bevezetéstől kezdve tanúskodik Pál, Szilvánusz és Timóteus barátságáról. Hárman együtt fordulnak a kicsiny, tesszalonikai közösséghez, mint eklézsiához, azaz gyülekezethez, amelyet Isten hívott egybe ebben a városban. Minden keresztény közösség „Isten szent gyülekezete”. Pál hálát ad az Úrnak ezért a kicsiny közösségért, amely szilárd hittel, tevékeny szeretettel és állhatatos reménnyel él. Az Úr a tanítványai igehirdetésén keresztül megváltoztatja azoknak a szívét, akik meghallgatják, és új életre teremti őket. Az apostol tudja, hogy az igehirdetés szolgálatához elengedhetetlen a személyes odafordulása, mert csak így tudja az Urat közel hozni a hallgatóságához, csak így tudja őt megismertetni velük. A tesszalonikaiak ezért tudták őt követni, és ily módon közelebb kerülni magához Krisztushoz. Az evangéliumi élet azért terjed, mert vonzó, mert jobb, mint az az élet, amit a világ kínál. Az evangélium terjedése nem lelkipásztori technikákon vagy kifinomult szervezésen múlik, hanem a valóban evangéliumi élet vonzerején. Pál örül a hitüknek, és beszámol arról, mekkora ámulattal fogadta mindenki a megtérésüket, valamint azt a hírt, hogy elhagyták a bálványokat, és immár egyedül az Úrnak szolgálnak.
Imádság a szegényekért
