A pharrajimos, a cigány holokauszt nemzetközi emléknapja. Megemlékezünk Boldog Ceferino Giménez Malla cigány vértanúról, akit 1936-ban Spanyolországban öltek meg. Ugyancsak megemlékezünk
a 2008–2009-ben történt magyarországi cigánygyilkosság-sorozat áldozatairól is.
Emlékezzünk két guineai gyermekre is: a tizenöt éves Yaguinéra és
a tizennégy éves Fodéra, akik 1999-ben haltak fagyhalált, miközben egy repülőgép csomagterében próbáltak Európába eljutni a jobb élet reményében.
Kiv 34,29–35. Mózes arca
29Amikor
aztán Mózes leszállt a Sínai hegyéről, kezében a bizonyság két táblájával, nem
tudta, hogy ragyog az arca az Úrral való beszélgetés miatt. 30Áron és Izrael fiai azonban meglátták,
hogy sugárzik Mózes arca, ezért féltek a közelébe menni. 31Ő azonban hívta őket. Erre Áron is, a
gyülekezet fejedelmei is odamentek hozzá. Miután velük már beszélt, 32odamentek hozzá Izrael fiai is mindnyájan,
és ő megparancsolta nekik mindazt, amit az Úrtól a Sínai hegyén hallott.
33Amikor aztán befejezte beszédét,
fátyolt borított az arcára. 34Ezt
mindig levette, ha bement az Úrhoz, hogy beszéljen Vele, addig, amíg ki nem
jött. Akkor aztán elmondta Izrael fiainak mindazt, amit az Úr parancsolt neki. 35Amikor kijött, látták, hogy sugárzik Mózes
arca, ő azonban ismét eltakarta arcát, amikor hozzájuk szólt.
Mózes az imént jött le a hegyről, ahol újra megkapta a törvénytáblákat, a szót, amelynek irányítania kell népe életét. Miután a nép elhagyta, újra megkapta Isten nevének kinyilatkoztatását: „Irgalmas és könyörülő Isten,hosszan tűrő, gazdag kegyelemben és hűségben.” Hogyne ragyogott volna Mózes arca, miután az Úrral beszélgetett! Háromszor hangzik el, hogy „arcának bőre ragyogott”. Amikor az ember meghallgatja Istent, sőt beszélget vele – hiszen ez történik, amikor hallgatjuk a szavát, és elmélkedünk fölötte –, akkor az arcunk nem lehet más, mint ragyogó, hiszen átviláglik rajta Isten szépsége és irgalmas jelenléte. A mindig szomorú, haragos arcok nem Isten jelenlétének jelei. A lepel, amit az izraelitákkal folytatott beszélgetés közben Mózes az arca elé tett, talán azért kellett, nehogy az Istennel való találkozásból fakadó, ragyogó fény elvakítsa őket. Gondoljunk arra, hogyan telnek a napjaink, gondoljunk a találkozásainkra, és tegyük fel magunknak a kérdést: vajon aki találkozik velünk, látja az arcunkon Isten fényét, Istenét, aki beszélt hozzánk? Ne feledjük, milyen nagy szükségük lenne másoknak is arra, hogy rajtunk keresztül találkozzanak Isten fényével, hogy meg tudják hallgatni őt, és emberi mivoltukban átalakuljanak.
Imádság a szentekkel
