A Santa Maria in Trastevere-bazilikában a békéért imádkoznak.
Bír 2,11–19. Ha a
nép felhagy a bálványimádással, újra békében él majd
A Bírák könyve Józsue
könyvének folytatása, ám számos párhuzamossága ellenére bizonyos tekintetben erősen
elüt tőle: a Józsue idejében élvezett jólétet a szerencsétlenség, a sírás és a bűn
időszakai követik. Ennek az az oka, hogy Izrael a kánaáni istenek miatt hűtlen lett
az Úrhoz. A most olvasott szakasz összefoglalja, mi történt Izrael népével a bírák
korában: a nép árulásait Isten megbünteti, de azután mindig újabb és újabb bírákat
támaszt. Valahányszor megszűnik a bálványimádás, a nép ismét békében élhet, amikor
pedig újra felbukkan, akkor az erőszak és a halál ismét hatalmába keríti Izraelt.
A bálványimádás mindig halált hoz. Egyedül az Úr az élet Istene. Valahányszor
az emberek az Úr helyére a pénzt, a hatalmat, saját énjüket, a sikert, a hasznot,
az etnikai hovatartozást, a nemzetet vagy bármely más „teremtményt” ültetnek, az
erőszak örvényébe hullanak, mely a pusztulásba sodorja őket. Mindnyájan tudjuk,
milyen könnyű megfeledkezni az Úrról és mindarról, amit értünk tett. Az Úr, aki
hű marad szövetségéhez, nem hagy el minket, és mindig újabb „bírát” küld, vagyis
valakit, aki őt képviseli: egy atyát, pásztort, tekintélyesebb testvérünket, aki
vezet bennünket, és segít megértenünk az Úr útjait. A bíró nem magától, nem saját
kezdeményezéséből, hanem Isten nevében szól. Így történik, hogy ami- kor Izrael
meghallgatja a bíró szavát, vagyis követi az Urat, és szavával összhangban él, akkor
erős néppé válik, amely képes arra, hogy békében éljen együtt a környező népekkel.
Nem fél azoktól, akiknek más a hitük, mert szilárdan gyökerezik az atyák hitében.
Imádság a békéért
