1Felment erre Mózes Moáb
síkjáról a Nébó hegyére, a Fászga tetejére, amely Jerikóval szemben van
és az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot egészen Dánig,
2az egész Naftalit, Efraim és Manassze földjét, Júda földjét a mögötte levő tengerig,
3a Délvidéket és Jerikónak, a pálmafák városának terjedelmes rónaságát egészen Coárig.
4Majd
azt mondta neki az Úr: »Ez az a föld, amely felől megesküdtem
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mondván: Utódaidnak adom. Szemeddel ím
láttad, de nem mehetsz át oda.«
5Aztán meghalt ott, Moáb földjén Mó-
zes, az Úr szolgája, az Úr parancsára
6és az Úr eltemette őt Moáb földjének völgyében, Fogorral szemben, de senki sem ismeri a sírját mind a mai napig.
7Százhúsz esztendős volt Mózes, amikor meghalt; szeme nem volt homályos és fogai nem mozogtak.
8Izrael fiai aztán harminc napig siratták őt Moáb síkjain: akkor leteltek Mózes siratásának és gyászolásának napjai.
9Józsue,
Nún fia pedig megtelt a bölcsesség lelkével, mert Mózes rátette kezét,
emiatt Izrael fiai engedelmeskedtek neki és így aszerint tettek, ahogy
az Úr meghagyta Mózesnek.
10De olyan próféta nem támadt többé Izraelben, akit az Úr színről-színre ismert volna és aki Mózeshez hasonló lett volna
11azoknak
a jeleknek és csodáknak tekintetében, amelyekkel őt elküldte, hogy
hajtsa végre Egyiptom országában a fáraón, s annak minden szolgáján és
egész földjén,
12meg mindazon hatalmas erő és nagy csodajel tekintetében, amelyet Mózes egész Izrael szeme láttára véghezvitt.
Miután Mózes szólt a néphez, és átruházta a feladatát arra, akit utódjául ki- jelölt, Isten megmutatta neki az országot, amit keresett, és amiről álmodott. Nem kell mindent birtokolnunk, érintenünk, kézzelfoghatóan tapasztalnunk ahhoz, hogy örülni tudjunk, és megtaláljuk azt, amiben hittünk, amiért fáradoztunk. Birtokolni nem feltétlenül annyit jelent, mint megszerezni és megtartani. Milyen sok csalódás származik a gőgből, amely elhiteti velünk, hogy a miénk az, amit megszerzünk, hogy ami nincs a birtokunkban, az nem ér semmit. Mózes felment Nebo hegyére, és ott az Úr megmutatta neki az egész országot. Mintha meg akarta volna nyugtatni Mózest, hogy reménye és a vándorlás gyümölcsei nem vesztek kárba csak azért, mert közvetlenül nem fogja birtokolni a földet. Isten azt ígéri meg, amit az ember valóban keres: a jövőt, az utódokat, mindazt, ami túlmutat a személyes korlátain. A Második törvénykönyv elbeszéli, hogy élemedett kora ellenére Mózes„szeme sem tört meg, frissessége megmaradt”, és ez nem véletlen. A könyv megjegyzi, „Izraelben nem támadt többé olyan próféta, mint Mózes, akivel az Úr szemtől szemben találkozott”. Ennek ellenére még a sírhelyét sem is- merjük, mert a végsőkig alázatos maradt, és nem akart más lenni, mint Isten szolgája. Életének gyümölcsei ezért maradandók. Teret engedni a többieknek, megtenni azt, amit az Úr kér tőlünk, tűnjön bár emberi szemmel nézve kevésnek vagy egyenesen kiábrándítónak, mégis az igazi felelet az örökké- valóság és a teljes élet iránti vágyra, amelyet egész életünkben hordozunk.
Imádság a szentekkel
