Keresztelő Szent János
vértanúságának emléknapja, ő az Úr előfutára volt.
Mk 6,17–29. Keresztelő János halála
7Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost.
Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a
felesége, de ő feleségül vette. 18János ugyanis azt mondta Heródesnek: »Nem szabad a testvéred
feleségét elvenned.« 19Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt
ölni, de nem volt képes rá. 20Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és
szent férfiú, ezért védelmébe vette, őt hallgatva sokszor kétkedés fogta el, és
szívesen hallgatta. 21Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát
rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek, 22bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett
Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: »Kérj
tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.« 23Meg is esküdött neki, hogy: »Bármit kérsz, megadom neked,
akár az országom felét is!« (Eszt 5,3}<fs) 24Az kiment és megkérdezte anyjától: »Mit kérjek?« Az így
szólt: »Keresztelő János fejét.« 25Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: »Azt
akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.« 26A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt
nem akarta kedvét szegni. 27Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a
fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben, 28elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig
odaadta anyjának. 29Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a
testét és sírba helyezték.
Az Egyház régtől fogva megemlékezik Keresztelő Jánosnak nemcsak a születéséről, hanem a halálának napjáról is. Heródes ítélte őt halálra, aki inkább hallgatott egy gonosz szívű asszony szeszélyére, mint a próféta kemény, de igaz és üdvös szavaira. Ő az utolsó és a legnagyobb a próféták között. Ő készíti elő a Messiás eljövetelét. Szigorú következetessége ellentétben áll az olyan emberek viselkedésével, akik mindent a saját érdekeikhez próbálnak igazítani. A lényeghez való ragaszkodás segít megszabadulnunk attól, ami fölösleges. A Keresztelő által hozott remény pedig arra emlékeztet, hogy nem ismerhetjük fel Jézust, ha nem készítjük fel a szívünket, s nem küzdünk meg a szívünkben és a világban lévő megannyi sivataggal. A Keresztelő igazságosságot és a szív megtérését hirdette, és behatolt a király lelkébe. Heródiást viszont, épp ellenkezőleg, egyre jobban bosszantotta a próféta igehirdetése, és utálta őt. Sajnos egy idő után Heródes is felhagyott a próféta szavának meghallgatásával. Félelem szállta meg a Keresztelőtől kapott szemrehányások miatt, de ez nem vezette el a megtérésig. Minden korábbi szempontot félresöpört: az adott szó fontosabb volt számára, mint a próféta élete. Heródes tehát úgy döntött, hogy lefejezteti a Keresztelőt. Az igehirdetés elutasításának keserű tapasztalata, hogy az elkerülhetetlenül a szív megkeményedéséhez, majd elvadulásához vezet. Heródes eldurvult szívéből gyilkosság következett, és ezzel elősegítette, hogy a gonosz győzedelmeskedjék a jó fölött. Egészen másképp viselkedtek azok, akik a Jordánhoz siettek, hogy meghallgassák a Keresztelőt: ők azért igyekeztek annyira, mert fölismerték, hogy bűnösök, és bocsánatra, változásra, szabadulásra van szükségük. Ha nem hallgatjuk meg a próféta hangját, nem vetünk számot a szavaival, melyek buzdítanak, és a helyes útra terelnek bennünket, az olyan, mintha „lefejeznénk” Isten szavát, mintha súlytalanná tennénk a benne rejlő, sürgető meghívást az Úr befogadására. Ne menjünk a sivatagba szél által derékba tört nádszálat keresni, vagyis egyet a sok kép közül, amit értetlenül nézünk; ne keressünk kényelmes, finom ruhába öltözött férfit, hisz az ilyenek a királyi palotákban laknak, ahogy a jólét megannyi hamis biztosítéka is. Hagyjuk, hogy megszólítson az, aki megmutatja nekünk a világban jelen lévő Urat, mert ő lesz a várakozás embere. Csakis az ismeri fel a jelen lévő üdvösséget, aki képes várakozni, aki ezért hajlandó fölkelni álmából.
Imádság az Úr anyjával,
Máriával
