1Kir 19,9.11–13; Zsolt 85 (84); Róm 9,1–5; Mt 14,22–33
A kenyér- és halszaporítás után Jézus azt mondja tanítványainak, hogy szálljanak be a bárkába, és menjenek át a túlsó partra, míg ő tovább beszél a tömeghez. Majd fölmegy egy hegyre egyedül imádkozni. Az evangélista ezzel a jelenettel azt érzékelteti, hogy Jézus életében központi jelentősége van az imádságnak, ez köti őt össze az Atyával, innen indul ki egész megváltó működése. Egészen más az a kép, mely ezután következik: a tanítványok a tó közepén, magukban, Jézus és a tömeg nélkül. Amikor egyedül vagyunk az Úr segítsége nélkül, akkor az élet viharai elsodornak, elsüllyesztenek bennünket. A tanítványok egész éjszaka attól félnek, hogy az ellenszél által fel- korbácsolt hullámok elnyelik őket. Végre elérkezik a hajnal – írja Máté –, és íme, Jézus közeledik a hullámokkal küszködő bárka felé. A vízen jár. Ő a teremtett világnak is Ura. A tanítványok, akiket elvakított a félelem, látják őt, de nem ismerik fel. Sőt, félnek tőle: „Kísértet!” – kiabálják. A félelem, a magány mindig elvakítja az embert. Még nem értették meg, ki- csoda Jézus. Ám Jézus szól, és megnyugtatja őket: „Bátorság, ne féljetek!” Ezt a hangot már sokszor hallották.
Péter mindannyiuk nevében bizonyítékot kér: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” Arról akar megbizonyosodni, hogy Isten a víznek is ura, amint azt a zsoltáros megénekelte: „Utad átvitt a mély tengeren, ösvényeid átszelték a nagy vizeket, s lábadnak nyoma nem volt látható” (Zsolt 77,20). Jézus pedig így szól Péterhez: „Gyere!” Péter engedelmeskedik Jézusnak, és elindul a hullámok tetején. A kétely és a félelem azonban túlságosan mély gyökeret vert Péter szívében. Fölülkerekednek rajta, így Pétert kis híján elnyelik a hullámok. Ekkor a valóban kétségbeesett Péter így kiált: „Uram, ments meg!” Három egyszerű szó, amelyet talán artikulálatlanul üvölt, mégis tele van reménnyel. Jézus pedig „kinyújtotta a kezét és megfogta. »Te kishitű – vonta kérdőre –, miért kételkedtél?«”. Mindnyájan közel érezhetjük magunkat Péterhez. Magunkra ismer- hetünk kételyeiben, bizonytalanságaiban, félelmeiben, de az Úrhoz szóló könyörgésében is. Péter kiáltásában ott visszhangzik a hívő teljes ráhagyatkozása Isten irgalmára: Jézus az egyetlen, aki megmenthet.
Imádság az Úr napján
