Megemlékezünk az 1945-ben történt hirosimai atomtámadás áldozatairól. Dán 7,9–10.13–14; Zsolt 97 (96); 2Pét 1,16–19; Mt 17,1–19
Ma Jézus színeváltozásának ünnepe van. Az evangélium egyik legrejtélyesebb epizódja ez. Az Egyház augusztus 6-ra helyezte az ünnepet, vagyis negyven nappal a kereszt felmagasztalásának ünnepe (szeptember 14.) elé, mivel tudatában van annak, hogy Jézus életének ez az epizódja kapcsolatban áll a kereszt misztériumával. A Tábor-hegy és a kereszt szorosan össze- kapcsolódnak: mindkettőt a szeretet fémjelzi. Olyan szeretet, mely teljesen odaadja magát, és ezért átváltozik. Jézus három legközelebbi tanítványát is be akarja vonni ebbe a misztériumba. Kapcsolatuk barátságként indul, de a Tábor-hegyen történtek más színezetet adnak neki: „Jó nekünk itt lenni”– mondja Péter. Ezzel az ünneppel az Egyház bennünket is be akar vonni ebbe az eseménybe, mely soha nem látott meglepetést tartogat. Péter be- pillantást nyer egy egészen más életbe. Annak az embernek a meglepetése ez, aki megtapasztalja, hogy a hétköznapi élet nem szép: keserűség, meg nem értés, nyugtalanság, bizonytalanság és válasz nélkül maradt kérdések jellemzik. Elképzelhető, hogy megváltozzunk? Nem vagyunk arra ítélve, hogy mindig ugyanazt ismételjük?
Dániel próféta olyan éjszakai látomásról számol be, ahol Isten maga jelenik meg a történelemben. Ősi prófécia ez, mely arra hív, hogy hagyjunk fel a csüggedéssel. Az evangélium ma szembejön velünk, és megmutatja a szemünk előtt átváltozó Jézust. A jó hír az, hogy lehet másképp is élni, mint ahogy gondoltuk és láttuk. Természetesen a Hirosimára ledobott atombomba emléke fölhívja a figyelmünket arra, milyen tragédiákkal nézhet szembe a világ, ha nem tud megváltozni. Ez esetben azt kockáztatja, hogy a háború borzalmainak hatására drámai módon eltorzul.
Jézus színében elváltozik, mert azt akarja, hogy a világ is és mi is elváltozzunk. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Jézussal való barátság, ha hagyjuk, hogy ő szeressen, átalakít bennünket, és képessé tesz arra, hogy mi is átalakítsunk másokat. Akkor kerülünk barátságba Jézussal, ha meghallgatjuk a Fiút, Isten szeretett Fiát, és a szegényekkel és gyöngékkel együtt odaállunk a keresztje alá. Igen, Isten szava és a szegények iránti szeretet egyszerre a Tábor-hegy és a kereszt. Jézus hív, hogy legyünk mellette. Hallgassuk őt, és szolgáljuk a szegényeket. Éljük át mi is a színeváltozást. Az evangélista azt írja, hogy miközben imádkozott, „elváltozott előttük”. Így van ez velünk is. A kereszt magasából ugyanazt mondja nekünk is, mint az édesanyjának és szeretett tanítványának: viseljétek gondját egymásnak.
Imádság az Úr napján
