Rut
2,1–3.8–11;4,13–17. Rut és Boász
Az Úr Rut és Noémi barátságán keresztül valósítja meg üdvtervét.
Mondhatjuk, hogy a személyes kapcsolatok, a barátság, a szolidaritás területe olyan
terep, ahol Isten különös előszeretettel tevékenykedik. Rut, bár nő és idegen, fáradhatatlan
munkásként, nem mindennapi bátorsággal dolgozik Boász mezején. Nem véletlenül tesz
így, elszántsága barátságból fakad. Olyan erős kötelék fűzi Noémihez, ami feljogosítja
arra, hogy kezdeményezzen. A gazdag és köztiszteletben álló Boász figyelmét nem
kerüli el az idegen asszony, aki olyan különösen viselkedik az ő földjén. S bár
általában a férfi az, aki elindul, hogy feleséget keressen magának, vagy legalábbis
benne merül föl előbb az erre való szándék, Rut esetében az ellenkezője történik:
Boász utasítja a szolgáit, hogy adjanak inni neki, hogy nyugodtan igyon a vizükből.
Ő az, aki elmondja az asszonynak, hogy hallott már róla, tudja, mit tett Noémiért.
Boász kezdettől fogva megkülönböztetett módon bánik vele: utasítja a szolgáit, hogy
bánjanak tisztelettel vele, maga pedig úgy viselkedik, mintha máris a felesége volna.
Amikor odahívja magához, hogy pihenjen meg egy kicsit, Rut meglepődik a férfi érdeklődésén,
mindenekelőtt pedig azon, amit mond: elhagytad apádat és anyádat. A Teremtés könyvének
Ádámmal és Évával kapcsolatos szavai visszhangzanak benne (Ter 2,24). Rut visszatér
Noémi házába, és az idős asszony rájön, hogy ez a barátság nemcsak az ő számára
jelent áldást, hanem egész Izrael számára is.
Előesti imádság
