16Meg
is tette Mózes mindazt, amit az Úr parancsolt.
17A második esztendő első hónapjában,
a hónap első napján felállították tehát a hajlékot. 18Mózes
felállította a hajlékot, elhelyezte a deszkákat, a talpakat és a reteszrudakat,
felállította az oszlopokat, 19ráterítette
a hajlékra a fedelet, arra meg rátette a takarót, úgy, ahogy az Úr parancsolta.
20Betette továbbá a bizonyságot a
ládába, arra pedig rátette alul a rudakat, felül az engesztelőhelyet. 21Aztán bevitte a ládát a hajlékba, és
felakasztotta elé a függönyt, hogy teljesítse az Úr parancsát. 34Ekkor a felhő eltakarta a bizonyság
sátrát, és betöltötte az Úr dicsősége. 35Mózes
nem is tudott bemenni a szövetség sátrába, amíg a felhő mindent eltakart, és az
Úr dicsősége tündöklött, mert mindent beborított a felhő. 36Ha felemelkedett a felhő a hajlékról,
elindultak Izrael fiai, nemzetségenként; 37ha
állt felette, azon a helyen maradtak. 38Nappal
ugyanis az Úr felhője lebegett a hajlék felett, éjszaka pedig tűz, Izrael egész
népének láttára, egész vándorlásuk alatt.
A „sátor”, Isten jelenlétének a jele végigkíséri majd Izrael népét történelme során. Isten e hajlék által nem csupán közel van, hanem valóban napról napra kíséri Izrael lépteit, ezért a hajlékot nem emberi mértékek szerint kell felállítani. Isten maga diktálja Mózesnek az építkezés rendjét és szabá- lyait egészen a legapróbb részletekig, amint ennek a fejezetnek az első ver- seiben olvassuk. Nem akármilyen hely volt ez, hanem az a hely, ahol a nép összegyűlt Isten színe előtt azért, hogy a szövetség népe legyen, vagyis hogy Istennek a minden népet érintő, üdvözítő tervét szolgálja. A sátor tárgyait, valamint Áront és fiait is fölszentelték az Úr szolgálatára. Bárkinek, aki kö- zeledett hozzá, meg kellett tisztulnia a gonosztól. A felszentelési szertartás végén Mózes a ládát, benne a bizonysággal a találkozás sátrába helyezte. Ő a biztosíték rá – mondhatnánk –, hogy az egész mű Isten szándéka sze- rint készült el. Ebben a pillanatban „felhő borította be a találkozás sátorát, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot”. A felhő leereszkedése a nép sze- mében annak bizonyítéka volt, hogy Isten jelen van ezen a helyen. Mindaz, amit a Bibliának e lapján olvasunk, akkor teljesült be egészen, amikor „az Ige testté lett, és közöttünk lakott” (Jn 1,14). Jézus az a hely, ahol Isten egészen jelenvaló közöttünk.
Imádság az Egyházért
