Józs 24,1–13. Szichemben összegyűlnek Izrael törzsei
Józsue
egybegyűjtötte Izrael minden törzsét a vénekkel együtt. Emlékezetükbe idézte az
üdvösség hosszú történetét Ábrahámtól kezdve a pátriárkákon át Mózesig, az egész
pusztai vándorlást addig a földig, ahol jelenleg laknak. Ez az epizód arra buzdít
minket, hogy soha ne felejtsük el Isten szeretettörténetét, amelynek most a gyümölcseit
élvezhetjük. Az emlékezés megszabadít minket a büszkeség kísértésétől – utóbbi könnyen
elhiteti velünk, hogy urai vagyunk annak, amit pedig igazából ingyen, ajándékba
kaptunk. Az emlékezés segít megérteni, hogy mi magunk is a nálunk mérhetetlenül
nagyobb szeretet gyümölcsei vagyunk. Jézus is azt mondja majd övéinek, hogy nélküle
semmit sem tehetnek. Ezzel nem megalázza őket, hanem éppen ellenkezőleg, érezteti
velük, hogy mennyire szereti őket. Isten arra emlékezteti a népet, hogy amije van,
az nem saját bátorságának és erejének a gyümölcse. Amikor Isten népe, bármilyen
más néphez hasonlóan, a saját erejében bízik, vereséget szenved. Izrael valódi ereje
Isten szeretetében és oltalmában van. A keresztény tapasztalat szerint az utolsók
ott aratnak, ahol nem vetettek, és olyan gyümölcsöket szüretelnek, amelyek után
mások csak áhítoztak. Ha megértjük és szem előtt tartjuk mindezt, az megóv bennünket
attól, hogy dicsekedjünk az érdemeinkkel, és elvárjuk az elismerést. Ha testvériségben
élünk, mindnyájan élvezhetjük azokat a gyümölcsöket, amelyeket bár nem mi termeltünk,
mégis közös örökségünket jelentik. Minden ajándék, és már ez önmagában boldoggá
tehet minket.
A Szent Kereszt
imádsága
