Szárovi Szent Szerafim (†1833) orosz szerzetes, sztarec emléknapja: a békét hirdette, tanúságot tett a húsvéti örömről és a Szentlélek működéséről.
Kiv 33,7–11;34,5–9.28. A találkozás sátra
7Mózes pedig fogta a sátrat, és messze a táboron kívül verte azt fel, s elnevezte szövetség sátrának. Így a népből mindenkinek, akinek valami kérdezni valója volt, ki kellett mennie a szövetség sátrához, a táboron kívülre. 8Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, fölkelt az egész nép, mindenki kiállt sátra ajtajába, és nézett Mózes után, amíg ő be nem ment a sátorba. 9Amikor aztán belépett a szövetség sátrába, leszállt a felhőoszlop, megállt az ajtónál, és az Úr beszélt Mózessel. 10Amikor az izraeliták látták, hogy a felhőoszlop ott áll a sátor ajtajánál, mindannyian felálltak, és leborultak sátruk ajtajában. 11Az Úr pedig beszélt Mózessel, szemtől szembe, úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Aztán Mózes visszatért a táborba, de szolgája, az ifjú Józsue, Nún fia nem távozott a sátortól.
5Amikor aztán az Úr leszállt a felhőben, Mózes odaállt mellé, és kiáltotta az Úr nevét. 6Amíg az Úr elvonult előtte, azt mondta: »Uralkodó Úr, irgalmas és kegyes Isten, hosszan tűrő, nagy könyörületességű és hűségű, 7te irgalmasságot gyakorolsz ezer nemzedéken át, megbocsátasz gonoszságot, vétket és bűnt. Előtted azonban semmi sem marad büntetlen, mert megtorlod az apák gonoszságát gyermekeiken, unokáikon, harmadik és negyedik nemzedékükön!« 8Ekkor Mózes sietve leborult a földre, meghajtotta magát, 9és így szólt: »Ha kegyelmet találtam színed előtt, Uram, kérlek, járj velünk! Bár keménynyakú ez a nép, bocsásd meg gonoszságainkat és bűneinket, és fogadj tulajdonoddá minket!«
28Ő tehát ott volt az Úrnál, negyven nap és negyven éjen át. Kenyeret nem evett, vizet nem ivott, és felírta a táblákra a szövetség tíz igéjét.
A sivatag nehéz körülményei között is lehet találkozni az Úrral. Ahhoz azonban, hogy az egész nép találkozhasson vele, szükség van a hit emberére, olyasvalakire, mint amilyen Mózes volt. Ő különleges közösségben élt az Úrral. A sátorra ereszkedő felhő Isten jelenlétének a jele volt, aki beszélt prófétájával. Ám Isten nem csak a prófétája miatt szállt alá, Mózesen keresztül egész Izraelhez beszélt. Mózesben olyan erő lakozott, ami vonzotta az embereket. Valamennyien rászegezték tekintetüket. Isten embere volt, aki szemtől szemben beszélt az Úrral, hitelesen közvetíthette tehát Isten gondolatait mindenkinek. Őt hallgatva az egész nép részt vett az Istennel való párbeszédben, amely a találkozás sátrában folyt. Ehhez azonban mindenkinek ki kellett lépnie a saját kis sátrából, a szokásos keretei közül, szűk horizontja mögül, és meg kellett hallgatnia Mózest. Isten szava leszáll az emberek mindennapi életébe, hogy megtermékenyítse szeretettel. Minden emberben él a vágy, hogy lássa Istent, az ő szépségét. Mózesben egyenesen lángol ez a vágy, amit imádságában ki is fejez. De ki láthatja Isten arcát? A Tábor-hegyen Jézus megmutatta dicsőségét a tanítványoknak, látták a színében elváltozott arcát. Mi is szemlélhetjük benne Isten arcának szépségét, s fohászkodhatunk a zsoltárossal együtt: „Ragyogtasd ránk arcod, és meg- menekülünk” (Zsolt 80,20).
Imádság az Úr anyjával, Máriával
