Ter 9,8–15; Zsolt 25 (24); 1Pt 3,18–22; Mk 1,12–15
Az elmúlt szerdán, miután hamut hintettek a fejünkre, elkezdtük közös zarándoklatunkat a húsvét felé, mely hitünk központi eseménye, és az egész világ megváltására hatással van. Nem véletlen, hogy a Teremtés könyvének ma olvasott szakasza az emberiség egészéről szól. A szent szerző elbeszéli, hogy a vízözönt követően szivárvány jelent meg, és hidat képezett a föld és az ég között. Maga Isten magyarázza meg a jelenséget: „Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között”. Isten a maga számára helyezi el az égen a színpompás szalagot, hogy soha ne feledkezzék meg a föld népeiről. Még nem történt meg Izrael kiválasztása, ezért a szivárvány az egyetemes béke jelképe. Ez a nagyböjt legyen valamennyiünk számára az, ami Isten számára a szivárvány volt: egy olyan időszak, amikor megemlékezünk a vele kötött szövetségről és az irántunk megnyilvánuló szeretetéről.
A nagyböjt valójában az egész életünket jelképezi. Ezt sugallja Márk evangélista azzal a nagyon rövid elbeszéléssel, amelyet nagyböjt első vasárnapján hallhatunk. Márk – Mátétól és Lukácstól eltérően – nem számol be Jézus megkísértéséről, inkább azt írja le, hogy negyven napig a vadállatok között élt, de közben angyalok szolgáltak neki. Olyan, mintha két ellenséges sereg állna egymással szemben: Jézus, a Szentlélek és az angyalok az egyik oldalon, a sátán és a vadállatok a másikon. Ez nem csupán egy konkrét pillanat leírása, hanem Jézus egész életének szintézisét adja ennek a világnak a pusztaságában. Jézus a Szentlélek ösztönzésére ment ki a pusztába, jegyzi meg az evangélista. Önszántából választja ezt a küldetést, hogy tanúbizonyságot tegyen Isten szeretetéről a gonosz erői közepette. Jézus az ember igazi barátja. Azért jött, hogy megküzdjön az ember ellenségével, és legyőzze azt, aki megosztottságot szít, és szeretet nélküli sivataggá változtatja a világot.
Ebben a negyven napban, miközben háború sújtja a világot, Isten szava elkísér, és arra buzdít, engedjük, hogy a Szentlélek vezessen bennünket, térjünk meg, és szabadítsuk meg a szívünket a félelmektől, a ridegségtől, a haragtól, az ellenségeskedéstől, és töltsük meg szeretettel. Így nemcsak mi kerülünk közelebb Jézushoz, de másokat is hozzásegítünk ahhoz, hogy találkozzanak vele, hogy meghallgassák az evangéliumát, és rátaláljanak a béke útjára. A jószívű ember mások életét is jobbá teszi. Ez az időszak kegyelmi időszak, amikor Jézus köré gyűlhetünk, és nagylelkűbben engedhetjük, hogy a küldetése részesévé tegyen bennünket. Ekkor meg fogjuk érezni a szívünkben, hogy a Szentlélek ereje Jézussal együtt elvisz minket e világ pusztaságába, és látni fogjuk, hogyan növekszik az angyalok serege. Velük együtt szolgálva a szegényeket és a gyöngéket, legyőzhetjük a gonoszt, és siettethetjük Isten országának eljövetelét.
Imádság az Úr napján
