Február 2., péntek

 

Ma ünnepeljük Urunk templomban való bemutatását (Gyertyaszentelő Boldogasszony). Emlékezzünk a két idős emberre, Simeonra és Annára, akik hittel várták az Urat. Imádkozzunk az idősekért!

Emlékezzünk Kornéliusz századosra, az első emberre, aki a pogányok közül megtért, és Pétertől kapta a keresztséget.

 

Lk 2,22–40. Simeon és Anna befogadják Jézust

 22Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, 23amint az Úr törvényében írva van: »Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve«, (Kiv 13,2.12) 24és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: »Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát«. (Lev 12,8) 25Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. 27Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, 28karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt:

29»Most bocsátod el, Uram, szolgádat
a te igéd szerint békességben,

30mert látták szemeim
üdvösségedet,

31melyet minden nép
színe előtt készítettél,

32világosságul a nemzetek megvilágosítására
és dicsőségére népednek, Izraelnek«.

33Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. 34Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: »Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak 35– és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.«
36Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; 37nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. 38Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
39Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, a városukba, Názáretbe. 40A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.

Negyven nap telt el karácsony óta, az Egyház Jézus templomi bemutatását ünnepli. Jézust úgy mutatják be, mint akit az Úr küldött „világosságul a pogányok megvilágosítására”. Az Úr megérkezik, hogy bevilágítsa az életünket és a világ életét. Miközben a szívünket még körülveszi a sötétség, a liturgia gyermekként mutatja meg nekünk az Urat, aki találkozik az ő népével. Vajon ki ismeri fel? Az evangélium beszél egy idős emberről, Simeonról, aki „várta Izrael vigaszát”, és nem csüggedt el attól, hogy a világot sötétség borítja. Idős volt ugyan, de érezte a Szentlélek indíttatását, írja az evangélium. Biztos volt benne, hogy addig nem hal meg, míg nem látta Krisztust, a Messiást. Simeon bár idős, hagyja, hogy a prófécia vezesse. Szíve éber és figyelmes, nem panaszkodik, ahogy velünk ez néha már fiatalabb korban is megesik. Amint meglátja a gyermeket, Simeon a karjába veszi, és ajkán az ámulattól dal fakad: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet…” Simeon szeme fölragyog a gyermek láttán. Jézus fénye eloszlatja a halálfélelem árnyait, Simeon érzi, hogy beteltek a napjai, és derűsen várja a halált. Megjövendöli Máriának, hogy ez a gyermek megosztja majd az embereket, és mindenkitől azt kéri, hogy változtassa meg az életét. Lesz, aki befogadja, és örömben lesz része, de olyan is, aki elutasítja, és ezzel saját magát is elveszíti. Megismerjük az idős, nyolcvannégy éves özvegyasszony, Anna tanúságtételét is, aki a templomban él és imádkozik. Ő is fölismeri a gyermekben a Messiást, és attól a pillanattól fogva hirdetni kezdi jöttét mindazoknak, akik elmennek a templomba. A találkozás Isten Fia és az ő népe között két idős emberen keresztül valósul meg. Az alázatos Simeon és az özvegy Anna felismerik, befogadják, és megmutatják őt az embereknek. Egyikük hálát ad, és derűsen búcsút mond az életnek, a másik beszélni kezd róla mindenkinek. Abban a találkozásban minden megváltozhat, ahogyan megváltozott ennek a két idős embernek az élete is. Úgy állnak ma előttünk, mint a hit tanítómesterei.

A Szent Kereszt imádsága