A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak.
Mt 25,31–46. Velem tettétek
31Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan, akkor leül majd dicsőséges trónjára.
(MTörv 33,2)
32Összegyűjtenek eléje minden nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára.
34Akkor
a király így szól a jobbja felől állóknak: ‘Jöjjetek, Atyám áldottai,
vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése
óta.
35Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem,
36mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.’
37Akkor
az igazak megkérdezik majd tőle: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni, és
tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked?
38Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged?
39Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?’
40A
király így válaszol majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor
megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.’
41Ezután
a balján levőknek ezt fogja mondani: ‘Távozzatok tőlem, átkozottak, az
örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült.
42Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni,
43idegen
voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl,
beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem.’
44Erre
azok is megkérdezik: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni,
mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem
szolgáltunk neked?’
45Akkor
ő így felel majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg
ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg.’
46És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.«
A nagyböjti idő első hétfőjén az evangélium az utolsó napot, az utolsó ítélet napját mutatja meg nekünk. Nagyszabású az elénk táruló jelenet: mint egy végtelen panorámában Jézus elé gyűlnek „mind a nemzetek”. Egyetlen dolog van, ami megosztja őket, mégpedig az, hogy milyen kapcsolatban voltak a minden szegény emberben jelen lévő Emberfiával. A bíró úgy beszél önmagáról, mint szomjazó, éhező, mezítelen, idegen, beteg, bebörtönzött emberről: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom.” A király és a két csoport között zajló párbeszéd kiemeli ezt az ellentétet: a végítélet dicsőséges bírája, akit mindenki „Úrnak” ismer el, a városaink járdáin alamizsnát kérő koldus, az idősek otthonában magára hagyott ember, a kapunkon zörgető, elutasított idegen, a ritkán látogatott rab képében jelenik meg. A szegénység hatféle ábrázolása négyszer is ismétlődik e néhány versben, és ugyanennyiszer hangzik el, mit tettek vagy nem tettek az emberek ezekért a szegényekért. Mindez talán arra utal, hogy a mindennapi életben gyakran előfordulnak hasonló helyzetek a világ minden táján. Azt mondja ezzel az evangélium, hogy az ember és Isten közti döntő szembesítés nem a hősies, különleges tetteket veszi majd számba, hanem a mindennapi találkozásokat: segítettünk-e a szükséget szenvedőkön, adtunk-e enni és inni az éhezőknek és a szomjazóknak, befogadtuk, védelmeztük-e az elhagyatottakat. Jézus a szegényekkel azonosítja magát, de nem erkölcsi vagy lelki értékeik alapján. Nem csak a jókkal és a becsületesekkel azonosul. A szegények objektív identitással bírnak: az Úr azért jelenik meg bennük, mert szegények, kicsinyek, gyengék. Az utolsó ítélet itt, a világ utcáin zajlik, és a szegények lesznek a mi igazi védőügyvédeink. Ferenc pápa, mivel nagyon is tudatában van annak, hogy ez alapján fogunk megítéltetni, gyakran emlékeztet bennünket erre a rendkívüli igazságra, mondván: „Amikor a szegények testét érintjük, Jézus testét érintjük meg.” Ez az evangélium egyik legszebb és legfelforgatóbb igazsága; nekünk, keresztényeknek pedig az a hivatásunk, hogy eszerint éljünk, és tanúságot tegyünk róla.
Imádság a békéért
