Mk 7,24–30. Egy szír-föníciai asszony közbenjár a lányáért
24Ezután továbbment onnan, és Tírusz és Szidon vidékére ment. Betért egy házba, de nem akarta, hogy valaki is megtudja; mégsem maradhatott titokban. 25Mindjárt hírét vette egy asszony is, akinek a lányában tisztátalan lélek volt; odajött és a lábaihoz borult. 26Az asszony pogány volt, szír-föníciai nemzetiségű, s kérte őt, hogy űzze ki lányából az ördögöt. 27Ő azt mondta neki: »Hadd lakjanak jól először a gyermekek; mert nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.« 28De az asszony folytatta: »Uram! A kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból!« 29Erre ő azt felelte neki: »Mivel ezt mondtad, menj, kiment az ördög lányodból.« 30Amikor hazaért, a kislányt az ágyon fekve találta, és az ördög már kiment belőle.
Jézus ismét pogány földre megy, és ott is marad egy ideig, hogy valódi evangelizációs missziót teljesítsen. Az evangélista úgy beszéli el a szír-föníciai asszony történetét, mintha ez az asszony „kényszerítené” Jézust, hogy tágítsa ki küldetése határait. Ebben az esetben az asszony imája hajlítja meg Jézus szívét, aki eleinte látszólag érzéketlen vele szemben. Az asszony kitartóan könyörög, hogy gyógyítsa meg beteg leányát. Példa ez valamennyiünk számára! Mintha Márk azt sugallná: nézzétek, így kell imádkozni! Hiszen maga Jézus is többször hangsúlyozta, milyen fontos az imádságban való állhatatosság: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Lk 11,9–10) Ennek a szegény asszonynak a kitartása segít, hogy megértsük, milyen hatalmas az Isten irgalma. Az Úr nem tud ellenállni gyermekei őszinte imádságának, még azokénak sem, akikre úgy tekintenek, mint népe hitétől távol állókra. A szegények kiáltása mindig imádság, mert ott az Isten, aki mindig meghallgatja, ahogy ezzel az asszonnyal is történt, aki állhatatos volt az imádságban. Jézus meghallgatta, és nem tudott ellenállni a kérésének. A dologban az a nem mindennapi, hogy jóval többet adott neki annál, mint amit kért. Nem morzsákat adott, hanem az élet teljességével ajándékozta meg a lányát. Az Úr szíve valóban nagy és irgalomban gazdag. Tőlünk csak azt kéri, hogy bizalommal forduljunk feléje. Hallgassuk meg a szegények kiáltását, és tárjuk az Úr elé. És ne feledkezzünk meg arról, amit Jézus az imádság erejéről szóló példabeszéd végén mond: „Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” (Lk 11,13)
Imádság az Egyházért
