Lk 9,22–25. Aki elveszíti értem az életét, az megmenti
22»Az
Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi
fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl
kell támadnia.«
23Azután mindenkihez szólt: »Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem.
24Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt.
25Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall?
Lukács evangéliumának ez a szakasza vezet be minket az idei nagyböjti időbe. Ilyenkor el kell gondolkodnunk azon a felelősségen, amely mindannyiunké: a jó utat vagy a rosszat választjuk-e. „Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki pedig elveszíti értem az életét, az megmenti.” Valamennyien ösztönösen arra törekszünk, hogy megmentsük magunkat. Ennek a döntésnek tétje van – figyelmeztet Jézus –, ha ezt a logikát követjük, mindent elveszítünk. Az önszeretet elkerülhetetlenül a béke, sőt az élet elvesztéséhez vezet. Ezzel szemben aki életét, idejét, energiáját Jézusért áldozza, üdvözül. Jézus figyelmeztet: „Mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul vagy súlyos kárt szenved?” Állandóan a mindenáron való haszonszerzés lázában égünk, de ez a pusztulásba visz. Hány életet áldoztak már fel a haszonszerzés oltárán? Hány család, hány barátság, hány kapcsolat ment tönkre azért, mert a személyes érdek élvezett elsőbbséget? Jézus egy másik útra tanít saját példájával. Jeruzsálembe megy, hogy életet adjon nekünk, hogy megmentsen bennünket a gonosztól, még ha ez a döntése a szenvedést és a halált hozza is el számára. Ám „harmadnapon” Jézus feltámad. Jézus nem az a Messiás, aki erővel és hatalommal cselekszik, ahogy az emberek szeretnék. Az ő ereje a szeretet, mely oda vezet, hogy életét adja mindannyiunk megváltásáért. Minden őt követőnek elmagyarázza, milyen elvárásokkal jár az evangélium követése: fordítsunk hátat az önzésünknek, tagadjuk meg az önszeretetet, és válasszuk a jézusi életstílust, vagyis éljünk az evangéliumért és a szegényekért. Ezt jelenti a mindenkihez szóló buzdítás: tagadjuk meg önmagunkat, és vegyük fel a keresztünket.
Imádság az Egyházért
