Emlékezzünk Onezimuszra, Filemon rabszolgájára, aki Pál apostol hittestvére volt.
Mt 9,14–15. Amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek
14Amikor visszaértek a tanítványokhoz, nagy tömeget láttak körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük. 15Amint az egész néptömeg meglátta Jézust, egyszerre mindnyájan elcsodálkoztak, majd odasiettek hozzá és köszöntötték őt.
Isten szava emlékeztet bennünket arra, hogy az igazi út a szív útja. Az evangélium nem egyszerűen azt kéri tőlünk, hogy tegyünk valamivel többet – legyenek azok akár jó cselekedetek –, hanem a szív megtérését, vagyis az életünk gyökeres megváltoztatását. A valódi böjt, amelyet az Úr vár tőlünk, azt jelenti, hogy tartózkodnunk kell az önzéstől, az énközpontúságtól, szívünket az Úr felé kell irányítani, hogy bennünk és másokban is növekedhessen a szeretet.
Máté evangéliumának ez a részlete a böjtről szól, annak mély értelmét magyarázza el. János tanítványai, akik önmegtartóztatóbb, önsanyargatóbb életet éltek, mint Jézus követői, a boldogságuk okáról kérdezik az utóbbiakat. Krisztus követése nem szomorú út, melynek alapját a lemondás és a bűnbánat adja. Sőt, mondhatni ennek épp az ellenkezője igaz. János tanítványai látták ezt, és megbotránkoztak miatta. Ám Jézus tisztázza, hogy vele lenni olyan, mint az esküvőn a vőlegénnyel ünnepelni. A szegények meg is értették ezt: az jött el közéjük, aki megszabadítja őket magukra hagyatottságukból és megvetettségükből. Jézus mindazonáltal mindenkit figyelmeztet, hogy az Isten országának eljöveteléhez elkerülhetetlen a gonosz elleni harc, és mint minden csatában, ebben is lesznek nehéz pillanatok. Isten országának lesznek ellenzői, akik mindenáron igyekeznek majd legyőzni a tanítványokat, hogy ne hirdethessék tovább az evangéliumot. Mindenesetre fontos, hogy ünnepi ruhát öltsünk, és igyunk az irgalmasság borából, hiszen ez teszi erőssé és állhatatossá a tanítványokat, amikor a nehéz idők és a szenvedés bekövetkeznek.
A Szent Kereszt imádsága
