Mk 8,14–21. A farizeusok kovásza
14Közben elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem volt náluk a hajóban. 15Ekkor így intette őket: »Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.« 16Azok pedig tanakodtak egymás közt, arra gondolva, hogy: »Nincsen kenyerünk.« 17Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: »Miért tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot? Még mindig el van vakulva a szívetek? 18Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok?Nem emlékeztek arra, (Jer 5,21}<fs) 19hogy amikor az öt kenyeret ötezernek megtörtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel?« Azt felelték neki: »Tizenkettőt.« 20»És amikor a hét kenyeret négyezernek, hány kosár maradékot szedtetek össze?« Azt felelték neki: »Hetet.« 21Erre így szólt hozzájuk: »Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?«
Az evangélista olyan jelenetet beszél el, ami gyakran előfordult: Jézus tanítványaival átkel a tavon. Ám ez alkalommal Márk megjegyzi, hogy a tanítványok elfelejtettek elegendő kenyeret magukkal vinni: „a bárkában nem volt több kenyerük, csak egy”. Mintha azt mondaná ezzel Márk, hogy az a kenyér maga Jézus. Ám amikor az emberek magukkal, saját vitáikkal és panaszaikkal vannak elfoglalva, akkor Jézusról is elfeledkeznek, más köti le a figyelmüket. Az evangélista utal rá, hogy vita lehetett közöttük arról, ki a felelős a feledékenységért. Jézus azonban közbelép, és felhasználja a helyzetet, hogy új tanítást adjon nekik. A tanítványok azt hiszik, hogy Jézus be akar szállni a vitájukba, ám ő nem ereszkedik le erre a szintre. Éppen arra hívta őket, hogy ne maradjanak ostoba vitáik rabjai, hanem csatlakozzanak a világ megváltoztatásáról szőtt álmához. Szemrehányást tesz nekik: „Mit tanakodtatok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek? Nem fogjátok fel? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallotok?” Jézus egyszerre beszél szemről, fülről, szívről. A látás és a hallás forrása azonban nem más, mint a szív. Hiszen ha szívünk megkeményedett, nem vagyunk képesek se látni, se hallani. Nyitott szívre van szükségünk, ami nem csak önmagával van tele, amit nem mérgezett meg a gőg és az önelégültség. Csakis nyitott szívvel leszünk képesek megérteni mindazt, ami az evangélium körül történik. Ha föl akarjuk ismerni Jézusnak, az örök élet kenyerének köztünk való jelenlétét, akkor arra is szükség van, hogy „emlékezzünk” Isten műveire, csodáira. A tanítványokkal ott volt az „igazi” kenyér, de még nem fogták fel. És ez nem csak jelképes értelemben igaz. A kenyér valóban ott volt köztük. Olyannyira, hogy Jézus emlékezteti őket a kenyérszaporítás nem sokkal azelőtt végbement csodájára. Jézus egyszerre táplálja a testet és a lelket. Ez az értelme az eucharisztia ünneplésének és az evangélium meghallgatásának. Emlékeznünk kell arra, amit Jézus idézett: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” (Mt 4,4; vö. MTörv 8,3)
Imádság az Úr anyjával, Máriával
