FEBRUÁR 23., PÉNTEK

 

Szent Polikárp püspök emléknapja, aki János apostol tanítványa volt, és vértanúhalált halt (†155).

 

Mt 5,20–26. Békülj ki testvéreddel

Mert mondom nektek: ha a ti igazvoltotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába.
²¹Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: ‘Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre’. ^{(Kiv 20,13) 22}Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: ‘Oktalan’, méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: ‘Bolond’, méltó a gyehenna tüzére. ²³Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: ²⁴hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj és ajánld föl adományodat. ²⁵Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. ²⁶Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért.

 

Olyan igazságosságról beszél Jézus, amely nem egyenlőségre törekvő számítgatást jelent, hanem Isten határtalan szeretetének átélését. Nem olyan, mint egy bíró, aki alkalmazza a törvényt, hanem mint egy anya, aki segít felnevelni a gyermeket. Ezért Jézus szigorúan figyelmeztet: „…ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.” Aki annyira jó, mint a farizeusok – érzékelteti –, az egyáltalán nem jó. Olyan szavakkal magyarázza el ezt, amelyeket előtte még senki sem mert kimondani, és amelyeket senki sem hallott, csak az evangéliumból. Jézus nem egy új esettanulmányt ír le, nem új joggyakorlatot javasol, hanem azt, hogy újfajta módon lássuk az emberek közötti kapcsolatokat. Lerántja a leplet arról, hogy mi a másik gyűlöletének alapja: pusztító erő, mely arra késztet, hogy ellenséget lássunk a másikban, olyan szemben álló felet, akit meg kell semmisíteni. A gyűlölet kicsiny dolgokkal kezdődik, mint a harag, ami túl sokszor mérgezi meg korunk társadalmát. Az ártatlannak tűnő szavak, mint amikor butának vagy bolondnak nevezünk valakit, szétszakítják a társadalom szövetét. Jézus leszögezi, hogy csak a szeretet teljesíti be a Törvényt, és csak a szeretetben léphetünk túl az ellenségeskedésen. A tiltó előírások helyett (ne táplálj haragot; ne mondd, hogy bolond; ne ölj) a barátság pozitív tetteit kell erősítenünk. Az emberi kapcsolatokban van az az erő, amely segít újjáépíteni az emberiség jövőjét. Központi kérdés ez Jézus számára: az egymás közötti szeretetnek olyan nagy értéke van, hogy annak hiányában még az istentisztelet legfőbb szertartását is félbe kell szakítani. Az irgalom többet ér az áldozatnál; a szertartás mint az Istennel való kapcsolat jele elválaszthatatlan az emberek közötti szeretetkapcsolattól. A szeretetnek kell irányítania cselekedeteinket. Jézus ezért javasolja, hogy konfliktus esetén inkább béküljünk ki egymással, mintsem hogy bíróságra menjünk. Nem csupán arról van szó, hogy érdemesebb ezt tenni, mert az ember így elkerüli a börtönt, hanem arról is, hogy testvéri módon kell élnünk egymással. Ha így teszünk, akkor nem szorítkozunk csupán a törvények betartására, és ezen túl megteremtjük azt a szolidaritáson alapuló életmódot, amely az emberek és a népek közötti együttélést stabillá és széppé teszi.

A Szent Kereszt imádsága