Szent Skolasztika (†547 körül), Szent Benedek nővérének emléknapja. Vele együtt emlékezzünk meg a női remetékről, a szerzetesnőkről és minden nőről, aki az Urat követi.
Mk 8,1–10. A második kenyérszaporítás
1Azokban a napokban, amikor ismét nagy tömeg volt együtt és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és azt mondta nekik:
2»Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak, és nincs mit enniük.
3Ha étlen bocsátom haza őket, ellankadnak az úton, mert egyesek messziről jöttek közülük.«
4Tanítványai azt felelték neki: »Hogyan tarthatná jól az ember ezeket kenyérrel itt a pusztában?«
5Ő pedig megkérdezte őket: »Hány kenyeretek van?« Azok azt felelték: »Hét.«
6Erre
megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjen le a földre. Fogta a hét
kenyeret, hálát adott, megszegte és odaadta tanítványainak, hogy eléjük
tegyék; és azok a tömeg elé tették.
7Egy kevés haluk is volt; azokat is megáldotta, és szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük.
8Aztán ettek és jóllaktak. Végül a megmaradt darabokból hét kosárral szedtek össze.
9Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Majd elbocsátotta őket.
10Ő pedig azonnal beszállt a hajóba tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment.
Márk evangélista Mátéhoz hasonlóan beszámol egy második kenyérszaporításról. Az előző esettel ellentétben ez a kenyérszaporítás pogány területen történik. A nyelvezet, amelyet az evangélista használ, egyértelművé teszi ezt a sajátos körülményt. Itt is nagy tömeg gyűlik össze Jézus körül. Megható az a figyelem, amellyel ezek az emberek, jóllehet, nem a zsidó vallás követői, hallgatják a fiatal názáreti próféta szavait. Jézust is megérinti ez az érdeklődés. Meghatódik, és magához ragadja a kezdeményezést. Úgy véli, nem lenne helyénvaló, ha éhesen térnének haza, hiszen már későre jár. A tömeg iránti aggodalmát megosztja a tanítványokkal is, mintha azt szeretné, hogy együtt oldják meg a helyzetet. Ők azonban a „józan észre” hivatkozva azt felelik, lehetetlen ennyi embert jóllakatni a pusztaságban. A tanítványok jobban hisznek a saját bölcsességüknek, mint Jézus szavának. Hányszor hallottuk már, hogy legyünk realisták! Jézus mégis azt mondja nekik: „Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Mk 9,23) De ha nem is emlékeznek ezekre a szavakra, eszükbe juthatna a korábban véghez vitt kenyérszaporítás csodája. Megint Jézus az, aki magához ragadja a kezdeményezést. „Hány kenyeretek van?” „Hét” – felelik a tanítványok, mintha dacolni akarnának Jézussal. Ő kéri, hogy hozzák oda neki, aztán a kezébe veszi, majd odaadja a tanítványoknak, hogy osszák szét. Jézus bennünket is bevon a csodába, ahogyan a tanítványokkal tette, a kenyerek ugyanis megszaporodnak, miközben a tanítványok kiosztják őket. Jézusnak szüksége van a tanítványokra, szüksége van ránk is, hogy ismét megismétlődhessen a csoda, és legyen elegendő élelem mindenki számára. Az a tény, hogy a csoda másodszor is megvalósul, mégpedig pogány földön, arra utal, hogy a kenyeret minden időben mindenütt meg kell szaporítani.
Előesti imádság
