Mk 7,31–37. A siketnéma meggyógyítása
31Ezután ismét eltávozott Tírusz vidékéről. Szidonon át a Galileai tengerhez ment, a Tízváros határába.
32Ott odavittek hozzá egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét.
33Félrevitte őt külön a tömegtől, a füleibe dugta ujjait, köpött, megérintette a nyelvét,
34majd föltekintve az égre, fohászkodott, és azt mondta neki: »Effeta!«, azaz »Nyílj meg!«
35Erre azonnal megnyíltak a fülei, megoldódott nyelvének köteléke, és rendesen beszélt.
36Ekkor megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta nekik, annál inkább hirdették.
37Szerfölött csodálkoztak és mondták: »Mindent jól cselekedett; a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat!«
Jézus továbbra is pogány földön hirdeti az evangéliumot. Néhányan a pogányok közül, akikhez elért a fiatal próféta gyógyító erejének híre, elébe vezetnek egy siketnéma embert. Jézus magával viszi, és félrehívja, távol a tömegtől. Az evangélium továbbra is hangsúlyozza, hogy a gyógyulás – legyen az testi vagy lelki – mindig a Jézussal való közvetlen kapcsolat által jön létre, távol a világ zűrzavarától. Jézus most is először a kezével érintette meg a siketnémát, azután az ég felé fordult imádságával, és csupán egyetlen szót mondott: „Effata!”, azaz „Nyílj meg!” A férfi meggyógyult: hallani és beszélni kezdett. „Nyílj meg!” – mondja Jézus nekünk is, akik gyakran süketek és némák vagyunk. Süketek az Úr szavára, és némák, mert nem hirdetjük örömmel, hogy az Úr mindenkit meggyógyít. Nem sokkal ezután Jézus megkérdezi tanítványait: „Még most sem értitek? Nem fogjátok fel? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallotok?” (Mk 8,17–18) A tömeget viszont velük ellentétben azonnali és gyorsan terjedő ámulat fogja el. Jézus azt szeretné, ha hallgatnának, de hogyan is lehetne némának maradni az üdvözítő erejű evangélium hallatán? Persze sokszor vagyunk némák, mert nem látunk és nem hallunk. Az önmagunk felé fordulás megakadályozza, hogy hittel lássuk a dolgokat. De ha kinyitjuk fülünket az evangélium előtt, és meglátjuk a belőle fakadó csodákat, akkor mi is úgy kiáltozunk majd, mint az a tömeg: „Csupa jót tett, a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak beszélőképességüket.”
A Szent Kereszt imádsága
