Február 25., nagyböjt 2. vasárnapja
Ter 22,1–2.9–13.15–18; Zsolt 115 (116); Róm 8,31–34; Mk 9,2–10
„Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s csak velük fölment egy magas hegyre.” A vasárnap a színeváltozás napja. Jézus van a középpontban: tekintetünket az oltár felé fordítjuk, Krisztus felé, és fülünk az ő hangjára figyel. Ő az, aki cselekszik a szent liturgiában: amikor egybegyűjt minket imádságban, akkor abba a lelki beszélgetésbe von be, amelybe az evangélista bepillantást enged: Jézus „beszélget” Mózessel és Illéssel, majd maga az Atya szólal meg, és végül következnek Péter szavai. Igen, azáltal, hogy mindannyian Jézusra szegezzük tekintetünket, színünkben elváltozunk, abban az értelemben, hogy még inkább olyanok leszünk, mint Jézus, ugyanattól a szeretettől, ugyanattól a szenvedélytől izzunk: így átváltoztatjuk saját életünket, és a szegények életét is, a háború és az éhínség által elgyötört népek drámai életét. Minden a hegyről indul ki, Jézusból, a liturgiából, az imádságból, azzal, hogy bevonódunk, azzal, hogy az ő arca ragyog ránk. Ezért a szent liturgián való jelenlét, a valódi fizikai jelenlét a feltétele annak, hogy átváltozzunk, hogy az apostollal együtt mondhassuk: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” Márk evangélista erre emlékeztet bennünket a színeváltozás jelenetét lezáró megjegyzéssel: a látomás végén a tanítványok „senkit sem láttak a közelükben, csak Jézust”. Ők hárman Jézussal együtt térhettek vissza az élet síkságára. Nem volt szükségük senki másra. Elég volt az evangélium.
A színeváltozás evangéliuma a mi ajkunkra is – akkor is, ha össze vagyunk zavarodva – Péter apostol szavait helyezi: „Olyan jó itt lenni!” Jó nekünk, hogy itt állunk a Tábor hegyén, ahol egy néppé válunk. És jó együtt lenni a sok időssel, fiatallal, gyermekkel, beteggel, szegénnyel, idegennel, akik –
általunk is – egy néppé változtak át, mert szerették és befogadták őket. Ezekben a nagyböjti napokban ne vegyük le tekintetünket Jézusról, ne szűnjünk meg hallgatni szavait és szolgálni a szegényeket. A színeváltozás napjai lesznek, amelyeken emlékezünk Jézus tanítványokhoz intézett buzdító szavaira: „a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!”
Imádság az Úr napján
