Lev 13,1–2.44–46; Zsolt 32 (31); 1Kor 10,31–11,1; Mk 1,40–45
„Egy leprás jött hozzá.” Ezzel a mondattal kezdődik a mai vasárnap evangéliuma, mintha ki szeretné emelni az eset különleges voltát, hiszen a törvény megtiltotta, hogy a leprások bárkihez is közeledhessenek. Arra voltak kötelezve – amint a Leviták könyvében olvashatjuk –, hogy hangosan kiáltozzák: „Tisztátalan, tisztátalan!”
Manapság, ha nem is a lepra miatt, de nagy tömeget, férfiakat és nőket, kicsiket és nagyokat szorítunk az élet peremére, rekesztünk ki, taszítunk életveszélybe. Ilyenkor nem vagyunk híján az önigazolásnak, a jogosnak tűnő indokoknak sem, miszerint meg akarjuk védeni magunkat az „új leprásoktól”. A lista hosszú, rajta van mindenki a szegényektől a bevándorlókig és az idősekig, valamennyien kirekesztettek. Az evangéliumban szereplő leprásnak sikerült átlépnie azokat a gátakat, melyek Jézustól elválasztották. Megérezte, hogy Jézus nem fogja visszautasítani, ezért így könyörgött: „Ha akarod, megtisztíthatsz!”
Egyszerű szavak ezek, abból a meggyőződésből fakadnak, hogy Jézus képes bárkit meggyógyítani. A beteg ember úgy fogalmaz: „ha akarod”, nem pedig úgy, hogy „ha tudsz”. Végül is mit tudhat egy szegény leprás a fiatal próféta szándékairól? Imádságában megtisztulást kér, vagyis annak a lehetőségét, hogy ismét megjelenhessen Isten színe előtt, ahonnan a betegsége miatt kizárták. Kétségbeesése Jézus előtt bizalomteli imádsággá és ráhagyatkozássá válik: „ha akarod”. Jézus nem tud ellenállni a kérésének, kinyújtja a kezét, megérinti, és kinyilvánítja az akaratát. A világ szegényei előtt nem szűnik meg ismételni: „Akarom, tisztulj meg!” Isten szándéka, melyet ránk bíz, hogy imáinkban hordozzuk, és próbáljuk megvalósítani, világos: nem akarja, hogy a gonosz továbbra is kirekessze a szegényeket. Senkinek sem szabad azt éreznie, amit a leprás érzett, hogy Isten elhagyta. Ezért kell hirdetnünk az evangéliumot. Ahogy Pál apostol írja a korintusiaknak: „Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem.” (1Kor 9,16) Az evangélium hirdetése minden tanítvány feladata, közvetíteniük kell az emberek felé Isten akaratát, hogy senki se vesszen el. A beteg emberrel való találkozás során Jézus magára vette a leprás helyzetét: nem mehetett be többé a városba, kívül kellett maradnia. Az emberek azonban ezek után is fölkeresték, és köréje gyűltek.
Imádság az Úr napján
