Mk 8,11–13. A farizeusok jelet kérnek
11Ekkor kijöttek a farizeusok, elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették őt, égi jelet kérve tőle.
12Ekkor
lelke mélyéből felsóhajtott és azt mondta: »Miért kér jelet ez a
nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék.«
13Azután otthagyta őket, ismét a hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra.
Márk evangélista továbbvezet bennünket Jézus nyomában, aki visszatért Izrael népének földjére. Paradox módon most a farizeusok jöttek elébe. Ám a szegényekkel és a gyöngékkel ellentétben, akik azért keresték föl Jézust, hogy segítséget és gyógyulást kérjenek, a farizeusok „vitatkozni kezdtek vele, és égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék”. A bizonyosság, hogy ők a tudás birtokosai, vakká tette a szemüket és zárttá a szívüket. Látták a csodákat, amelyeket Jézus véghez vitt, hallották szavait a könyörületességről, tanúi voltak a lelkesedésnek, amelyet kiváltott az emberekből, de képtelenek voltak teljes mélységében átlátni mindazt, amit Jézus tett. Bár volt szemük, de nem láttak, volt fülük, de nem hallottak. A „jelek”, amelyeket Jézus végbevitt, mind arra az igazi „jelre” mutattak, amely Jézus maga. A farizeusok azonban épp ezt nem látták, vagy nem akarták látni. Az evangélista megjegyzi, hogy Jézus, mikor követelésüket meghallotta, „lelke mélyéből felsóhajtott”, mint akit keserűség tölt el a szív ilyen mértékű keménysége láttán. Épp a szív keménysége akadályozta meg a farizeusokat abban, hogy teljes mélységében lássák mindazt, ami a szemük előtt történt. Nem fogadták el, hogy egy ilyen jóságos ember, mint Jézus lehet a szabadító Messiás. A prédikációk és csodatettek, melyek Jézushoz vonzották a gyöngéket és a szegényeket, a farizeusokat éppen hogy eltávolították, mivel ők nem akarták észrevenni az evangélium újdonságát. Mikor bezárkózunk saját, szűkös világunkba, mikor nem úgy hallgatjuk Isten szavát, mint ami valami újat hozhat az életünkbe, könnyen olyanokká válhatunk, mint a farizeusok, akik vakok maradtak, és nem érzékelték a fény érkezését. Ez az evangéliumi szakasz a zsugori és önző vallásosságot kérdőjelezi meg. Márk azt írja, hogy Jézus, akit felbosszantott és csalódottsággal töltött el a farizeusok viselkedése, „otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra”. Ezt kéri tőlünk is: ne bonyolódjunk meddő vitákba, inkább keljünk át a túlsó partra, a perifériára, ahol a szegények vannak. Ők türelmetlenül várják az evangéliumot.
Imádság a szegényekért
