A Santa Maria in Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak.
Andrea Santoro római pap emléknapja, akit
2006-ban a törökországi Trapezuntban (Trabzon) gyilkoltak meg.
Mk 6,53–56. Betegek gyógyítása Genezáret
földjén
Jézus átkelt a túlpartra. Menet közben
csatlakozott a tanítványokhoz, akik a Galileai-tenger hullámaival küszködtek.
Az evangélium szerint amint kiszállt a csónakból, „a tömeg rögtön felismerte”,
és köréje gyűlt, odahozták a betegeket is, hogy meggyógyítsa őket. Mindenki
bízott benne és gyógyító erejében. Sokaknak elég volt csak köntöse szegélyét megérinteniük
ahhoz, hogy meggyógyuljanak. Jézus pedig nem hárította el az emberek kéréseit,
senkit nem küldött el. Ez a viselkedésmód el kell hogy gondolkoztasson
bennünket, csakúgy, mint a közösségeinket. Nem az volna-e a feladatunk, hogy az
Úr köntösének szegélye legyünk, amit a szegények és a betegek megérinthetnek? A
gyengéknek és a szegényeknek könnyen hozzá kellene férniük „Krisztus testéhez”,
ami nem más, mint a tanítványok közössége, hogy általa rendbe jöjjenek és
meggyógyuljanak. Különben is, egy olyan Egyház, ahová nem fordulhatnak
segítségért a szegények, ahol nem kapnak vigaszt a betegek, nem igazán felel
meg az evangéliumnak. Ferenc pápa arra hív minket, hogy a szegények sebeit
érintve tapintsuk meg Jézus sebhelyeit. Néha túlságosan félénkek vagyunk,
valamiféle félreértelmezett jólneveltség és tartózkodás uralkodik rajtunk, ami
keményebbé, hűvösebbé, türelmetlenebbé tesz bennünket, ritkák köztünk a
gyöngédség és a barátság gesztusai. Valójában pedig hihetetlen mértékű igény
van a gyöngédségre, a társaságra, a meghallgatásra, a támogatásra. Engedjük,
hogy mások elfoglalják a mi területünket, átlépjék a határainkat, akár időnkből
is elvegyenek, hogy rajtunk keresztül találkozhassanak Jézus gyógyító és
szabadító szeretetének erejével.
Imádság a betegekért
