Lk 11,5–13. Kérjetek, és kaptok
5Aztán így folytatta: „Mondjuk, hogy valamelyikteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret, 6útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki. 7De az kiszól: Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni és adni neked. 8Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki; amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van. 9Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. 10Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak. 11Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? 12Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki? 13Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”
Jézus arra buzdítja a tanítványokat, hogy hittel és kitartóan imádkozzanak. Ennek szemléltetésére két példabeszédet is elmond. Az első, amelyik az alkalmatlankodó barátról szól, mintha a Miatyánk negyedik fohászát („mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”) akarná kommentálni. Olybá tűnik, Jézus arra biztatja a tanítványokat, hogy az imádságban ők is alkalmatlankodjanak az Atyánál. Igen, a tanítványok nem tágíthatnak. „Azt mondom azért nektek: kérjetek, és kaptok, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek” – mondja ismét a tanítványoknak. Biztosítja őket arról, hogy velük is úgy lesz, ahogy a példabeszédben történt. Az állhatatos imádság arra készteti az Urat, hogy „fölkeljen”, és meghallgassa kérésünket. Isten pedig – folytatja Jézus a második példabeszédben – nemcsak hogy válaszol, hanem mindig jót ad gyermekeinek. Ő mindig meghallgatja azokat, akik bizalommal fordulnak hozzá. Az imádságnak, még inkább az olyan gyermek imájának, aki teljesen az Atyára bízza magát, hihetetlenül nagy ereje van: még Isten akaratát is képes vele az ember maga felé „hajlítani”. Éppen ezért a kitartó imádság az Egyház hagyományában a lelki élet egyik sarokköve, amiről nem mondhatunk le. Sajnos – a mai életvitel elidegenítő ritmusa miatt is – nehezünkre esik imádkozni, és gyakran egyáltalán nem vagyunk állhatatosak benne, főleg a közös imában nem. Szintén sokszor fordul elő, hogy a bennünk lévő bizalom is igen kevés. Engedjük, hogy az evangéliumnak ezek a sorai megérintsék szívünket, és akkor fel fogjuk fedezni, mekkora ereje van az imádságnak, milyen hatékony a mi életünkben és azok életében is, akikért imádkozunk. Az imádság megmenti az életet.
Imádság az Egyházért
