Lk 12,8–12. A Szentlélek majd megtanít rá, mit kell mondanotok
Jézus már máskor is mondta: „Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti.” Ő ugyanis ismeri gyöngeségünket, jól tudja, hogy képesek vagyunk engedni a kísértések csábításának, és bűnbe esünk. Ám Jézus mindig kész megbocsátani, amint azt a következő kijelentése is tanúsítja: „Aki az Emberfia ellen beszél, az bocsánatot nyer.” Ebből kitűnik, hogy Jézus elnézi, ha valaki nem érti meg őt, főleg ha a meg nem értést megbánás követi, azt viszont nem tűri, ha valaki Isten szeretetét érti félre, vagyis nem ismeri el az ő irgalmasságát. Ez az igazi istenkáromlás: „…aki azonban a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot.” Márk evangélista is idézi ezeket a szigorú szavakat, és hozzáteszi: „Mert ezt mondták róla: »Tisztátalan lélek van benne.«” (Mk 3,30) A Szentlélek ellen elkövetett bűn azt jelenti, hogy nem ismerjük el Isten jelenlétét Jézusban, nem ismerjük el a megbocsátó és vigasztaló Szentlélek működését az Egyházban, a keresztény közösségben. Ha nem ismerjük el Isten jelenlétét mint az irgalom forrását Jézusban és az Egyházban, azzal káromoljuk Istent, és kizárjuk magunkat az üdvösség útjáról, mégpedig azért, mert megtagadjuk Isten irgalmas szeretetét. Jézus szavai keményen érintik az árulókat, de vigasztalást nyújtanak azoknak, akik állhatatosak. Az Úr ugyanis megérti gyöngeségünket, és mindig elénk siet, különösképpen a nehéz pillanatokban: „…ne gondolkozzatok rajta, hogyan védekezzetek, vagy mit mondjatok – mondja Jézus –, a Szentlélek abban az órában majd megtanít rá benneteket, hogy mit kell mondanotok.” Az Úr társasága a mi erősségünk.
Előesti imádság
