A zsidók ezen a napon ünneplik a jom kippurt, vagyis az engesztelés napját.
Lk 11,27–28. Boldogok, akik hallgatják Isten Szavát
27Történt pedig, hogy amikor ezeket mondta, a tömegből felkiáltott egy asszony: »Boldog a méh, amely hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál!« 28Erre ő azt mondta: »Inkább azok a boldogok, akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt!«
A Jézus igehirdetése által kiváltott ámulat kiragadja a tömegből az egyik asszonyt, aki a következőt kiáltja: „Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál!” Nagyon rövid kis szakasz ez Lukács evangéliumában. De a maga közvetlenségében jól felvázolja azt, hogy mi a hívő ember életének központi dimenziója. Ez az asszony a tömegből Máriát dicsőíti, és ezzel Jézus iránti csodálatát akarja kifejezni. Mindamellett a világias gondolkodásmódnak is hangot ad, amely szerint mindezek a dolgok csak úgy, a maguk természetes módján mentek végbe. Ez a kísértés köztünk is nagyon könnyen elterjed: könnyű elhinni, hogy minden a személyiségtől, a társadalmi helyzettől függ, vagyis a természetünktől, képességeinktől és a rendelkezésre álló eszközöktől. Nem így van. Ezért Jézus ki is javítja az asszonyt. A valódi boldogság – hangsúlyozza Jézus – nem abból ered, hogy engedünk a spontaneitásnak, ösztöneinknek, természetes hajlamainknak vagy jellemünknek, hanem abból, ha képesek vagyunk meghallgatni Isten szavát. Jézus ezért így felel az asszonynak: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!” Ha meghallgatjuk és megéljük az Igét, azáltal Isten gyermekeivé leszünk, és egymás testvéreivé. Mi több, minden ember testvéreivé, „egyetemes testvérekké”, ahogy Charles de Foucauld szerette mondani.
Előesti imádság
