Iz 53,10–11; Zsolt 33 (32); Zsid 4,14–16; Mk 10,35–45
Márk beszámol arról a beszélgetésről, ami Jézus és Zebedeus két fia, Jakab és János között zajlott. Még mindig a Jeruzsálem felé vezető úton vagyunk. Jézus harmadszor is megosztja tanítványaival, milyen sors vár rá útjának végén a szent városban. A két tanítványra egyáltalán nincsenek hatással a Mester szavai. Zavartalanul haladnak tovább az úton, és arról faggatják Jézust, kik kapják majd az első helyeket, amikor létrehozza országát. A két tanítvány unszolásával szembesülve Jézus így válaszol: „Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?” Jézus megpróbálja elmagyarázni nekik, mit kér tőlük az evangélium. Ehhez két fontos jelképet használ: a kelyhet és a keresztséget. Mindkét szimbólumot a halálával kapcsolatban értelmezi. A kehely Isten haragjának jelképe, ahogy Izajásnál találjuk: „Ébredj föl, ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem! Te, aki megittad az Úr kezéből haragja poharát, a mámorító kelyhet fenékig ürítetted.” (Iz 51,17) Ezzel a metaforával Jézus azt fejezi ki, hogy magára veszi Isten ítéletét a világban jelen lévő bűn miatt, akkor is, ha ez a halált jelenti számára. Ugyanez vonatkozik a keresztség jelképére is: „…minden örvényed és hullámod rám zúdul.” (Zsolt 42,8) Jézus tehát mindkét képpel azt üzeni, hogy az ő útja nem a hatalomhoz vezető sikertörténet.
Ezért gyűjti újra maga köré a tizenkét tanítványt: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. Közöttetek azonban ne így legyen.” A hatalom ösztöne mélyen gyökerezik az emberek szívében. Senki, még a keresztény közösségen belül sem mentes ettől a kísértéstől. Jézus mindig azt mondja a tanítványoknak: „Közöttetek azonban ne így legyen.” Nem a hatalom kritikájáról van itt szó. Az a hatalom és tekintély, amelyről az evangélium beszél, a szeretet hatalma. És Jézus ezt nemcsak szavakkal magyarázza, amikor azt mondja: „aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok”, hanem a saját életével is. Magáról ezt mondja: „Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” Így kell lennie minden egyes tanítványával is.
Imádság az Úr napján
