OKTÓBER 3., CSÜTÖRTÖK

 

Lk 10,1–12. A hetvenkét tanítvány elküldése

 

¹Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. ²Azt mondta nekik: »Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. ³Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. ⁴Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. ⁵Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: ‘Békesség e háznak!’ ⁶Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. ⁷Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. ⁸Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. ⁹Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: ‘Elközelgett hozzátok az Isten országa.’ ¹⁰Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: ¹¹‘Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.’ ¹²Mondom nektek: Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak.

 

Lukács evangéliumának ez a szakasza Jézus második missziós beszédét tolmácsolja. Míg az első beszéd a tizenkét apostolhoz szólt, és az volt a célja, hogy egybegyűjtse Izrael egész népét, addig ezzel a második buzdítással Jézus a hetvenkét tanítványhoz fordul, az ő küldetésükről van szó. A tanítványok száma ezúttal a föld minden népét szimbolizálja (Ter 10). Lukács Jézus Jeruzsálembe vezető útjának elejére teszi ezt a beszédet. Az igehirdetés egyetemessége nem utólagos kiegészítés az evangélium üzenetéhez, hanem szerves része annak a küldetésnek, amit Jézus a kezdetektől tanítványaira bíz. Ő maga jegyzi meg, hogy „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés”. Jézus így szól hozzájuk: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” A tanítványoknak tudatában kell lenniük annak, hogy milyen veszélyekkel jár a küldetésük. Ha vak marad a nyájára leselkedő veszélyekkel szemben, az a balgaságán túl a pásztor érzéketlenségét is jelzi. Ez pedig rendkívül fontos a tanítványokra bízott feladat szempontjából. Jézus arra buzdítja őket, hogy ne maradjanak a megszokott helyeken, és ne tartsák meg a berögzült szokásaikat, még a vallásos szokásaikat sem. Az Egyház, a keresztény közösség – és ezért minden egyes tanítvány is – természeténél fogva misszionárius, vagyis az Úr által küldött, hogy az evangéliumot a világ minden táján közvetítse, hogy a férfiak és nők szívét felkészítse arra, hogy Jézust életük megváltójaként fogadják be. A Jézussal való találkozás a béke ajándéka, amit a tanítványok hivatottak minden otthonba elvinni. Az Úr szeretete erős, legyőzi e világ farkasait, amint megtapasztalta ezt Assisi Szent Ferenc is a gubbiói farkassal szemben. Jézus tanítványainak ereje nem a felszerelésükben rejlik: semmit nem vihetnek magukkal, csupán az evangéliumot és az Úr szeretetét. Ezzel a poggyásszal, amely egyszerre gyenge és erős, járhatják a világ útjait, tanúságot téve „arról, aki küldte őket”.

Imádság az Egyházért