Lk 12,49–53. Nem békét hoztam a földre, hanem meghasonlást
49Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna! 50Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire vágyom utána, amíg be nem teljesedik! 51Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást. 52Mert mostantól fogva ha öten lesznek egy házban, meghasonlanak, hárman kettő ellen, és ketten három ellen. 53Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával; az anya a lányával és a lány az anyjával; az anyós a menyével és a meny az anyósával«.
Jézus a tűz jelképét
használja, azét a tűzét, amit ő maga hozott a földre. „Azért jöttem, hogy tüzet
dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!” A Jelenések
könyve ismét előveszi ezt a képet az angyallal kapcsolatban, aki az idők
végezetével parazsat dob a földre (Jel 8,5). Jézus azt akarja, hogy a
tanítványok hagyjanak föl a lustasággal, a késlekedéssel, a rideg, bezárkózó
viselkedéssel, hogy átérezhessék az ő aggodalmát. A tanítvány nem fukarkodó,
nyugalmas életre hivatott. A tanítványnak meg kell merítkeznie az
evangéliumban, mintha abban keresztelték – abban „merítkezett”
– volna meg,
az kell, hogy szüntelenül előrehajtsa, hogy ezt minden embernek továbbadja,
hogy megmenekülhessenek a magánytól és a haláltól. Csak az evangélium
tüze vezet el az üdvösségre, csak az változtathatja meg a világot, mégpedig az
egyes emberek szívéből kiindulva. Pál a következőt mondja majd: Krisztus „a mi
békességünk” (Ef 2,14), és maga az Úr is azt mondta: „Boldogok a békességben élők”
(Mt 5,9). Ebben a lelki kontextusban nincs ellentmondás a béke és a kard
között. A béke, amit Jézus hoz el, nem azonos azzal a békével, amit a
világ tud nyújtani (Jn 14,27). Nem szűkkeblű nyugalom vagy a megszokásainkban
rejlő biztonság. Azért, hogy élvezhessük az evangéliumból fakadó békességet,
szükség van a tűz általi megtisztulásra, a rossz és a jó elválasztására, arra,
hogy megkülönböztessük a fényt, amit Jézus hozott el a világba, a gonosz
árnyaitól. A béke ajándék és vívmány, az evangélium elfogadása és az
énközpontúság elhagyása.
Imádság az Egyházért
