Lk 10,17–24. A hetvenkét tanítvány visszatérése
Amikor a
hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: »Uram! Még az ördögök is
engedelmeskednek nekünk a te nevedben!« 18Ő azt felelte nekik:
»Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. 19Íme,
hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden
ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. 20De ne
annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek,
hogy nevetek fel van írva a mennyekben.«
21Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt:
»Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a
bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett
neked. 22Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki
a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú
ki akarja nyilatkoztatni.«
23Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: »Boldog a szem,
amely látja, amit ti láttok. 24Mert mondom nektek: sok próféta
és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti
hallotok, de nem hallotta.«
25Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt:
»Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« 26Ő ezt
válaszolta neki: »Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?« 27Az
így felelt: »Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes
lelkedből, minden erődből és egész elmédből; felebarátodat pedig,
mint önmagadat«. (MTörv
6,5;Lev 19,18)
Missziós útja során
a hetvenkét tanítvány megtapasztalhatta a szeretet evangéliumának átformáló
erejét, amivel Jézus ajándékozta meg őket. Este, amikor egy küldetésben
eltöltött nap után összegyűlnek körülötte, örömmel mesélik el a csodákat,
amiket véghez tudtak vinni. Jézus pedig velük örül, és megerősíti a
tapasztalataikat: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből” –
mondja. Ez az öröm minden keresztény közösségben megszületik, amikor hirdetik
az evangéliumot, és látják, hogy a gonosz meghátrál, vereséget szenved a
szeretet törékeny erejével szemben. Jézus megerősíti a tanítványokban azt a hatalmat, amivel felruházta
őket: „Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden
ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi.” Jézus hozzáteszi,
hogy az igazi öröm, amit senki sem vehet el a tanítványoktól, abban áll, hogy
nevüket felírják a mennyben, vagyis közel Isten szívéhez. A Jézussal, az
Atyával és a Szentlélekkel való közösség jelenti az életet a tanítvány számára
most csakúgy, mint a jövőben. Ebben a közösségben gyökerezik ereje és öröme.
Jézus az elmúlt nap eseményeitől meghatottan az égre emeli tekintetét, és hálát
ad az Atyának, mert úgy döntött, hogy szeretetének titkát ezeknek a kicsiny
tanítványoknak nyilvánítja ki, akik rábízták magukat. Édes ez az imádság; a
szeretetből fakad, amit Jézus az Atya iránt, a tanítványok iránt és irántunk,
az utolsó óra gyermekei iránt táplál. Az imádság végeztével Jézus a hetvenkét
tanítvány felé fordul, és boldognak mondja őket: „Boldog a szem, amely látja,
amit ti láttok.” Mi is megkaptuk a kegyelmet, hogy közvetlenül láthassuk és
hallhassuk Jézust, azáltal, hogy részt veszünk a hívő közösség életében.
Előesti imádság
