Lk 13,1–9. A terméketlen fügefa
1Éppen abban az időben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette. 2Ő ezt felelte nekik: »Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték? 3Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek. 4Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádőlt a torony, és megölte őket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? 5Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.«
6Aztán ezt a példabeszédet mondta: »Egy embernek volt egy fügefa a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. 7Ezért így szólt az intézőjéhez: ‘Íme, három esztendeje, hogy ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet?’ 8De az így felelt neki: ‘Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom, 9hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor vágd ki.’«
Alighogy Jézus
befejezte a néphez intézett beszédét, valaki odajött hozzá, és beszámolt neki
arról, hogy Pilátus megöletett néhány zsidót, akik valószínűleg felkelést
szerveztek. Ez az esemény alkalmat ad Jézusnak, hogy elmagyarázza, a minket
sújtó baj és szerencsétlenség nem bűneink közvetlen következménye. Jézus elmond
egy rövid példázatot is, amely a közbenjáró ima fontosságára hívja fel a
figyelmünket. Számtalanszor találkozunk nehezen megoldhatónak tűnő helyzetekkel
vagy olyanokkal, amelyek minden erőfeszítésünk ellenére is alig-alig változnak.
Arra a terméketlen fügefára hasonlítanak, amelyikről az evangélium beszél.
A fügefa gazdája három éven át próbálkozott, hogy begyűjtse a termést, de
soha sem talált semmit. Türelmét vesztve elment a vincellérhez, hogy vágja ki a
fát, ne használja fel tovább fölöslegesen a földet. A vincellér, aki a
növény közelében élt, és megszerette, arra kéri a gazdát, hadd ássa föl és
trágyázza meg a földet, akkor biztos, hogy a fa termést fog hozni. Jézus
türelemre biztat minket, vagyis arra, hogy maradjunk a fügefa mellett, vegyük
körbe gondoskodással, hogy amikor eljön az ideje, megteremje gyümölcseit. El
kell tanulnunk Istentől a türelmét, mely mindannyiunk iránt reménységet táplál;
mely nem oltja el a pislákoló lámpabelet, hanem kíséri és óvja azt, aki gyönge,
hogy megerősödjék, és képes legyen maga is szeretetet adni.
Előesti imádság
