Lk 10,38–42. Márta és Mária
Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába. 39Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait. 40Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” 41Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, 42pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.”
Lukács evangélista közvetlenül az irgalmas szamaritánusról szóló példázat után beszéli el Márta és Mária történetét, mintha szoros egységbe akarná fűzni a keresztény ember két alapvető viselkedési formáját: a szegények iránti szeretetet és Jézus szavának hallgatását. Ez nem jelenti azt, hogy az Egyház szakterületekre oszlana, ahol egyfelől volnának a karitász, másfelől pedig az imádság felelősei. Minden keresztény meghívást kap, hogy szeresse a szegényeket, és imádkozzon. Nem lehet elválasztani egymástól az imádságot és az irgalmas szeretetet. Mária, ahogy Jézus lábánál ül, megtestesíti minden tanítvány képét. Emlékeztet rá, hogy azt az embert nevezhetjük kereszténynek, aki meghallgatja és szívében megőrzi a Mester szavát. A tanítványnak inkább Máriára, semmint Mártára kell hasonlítania. Ez utóbbi hagyja, hogy a tüsténkedés elvonja őt az igétől, és ezért a lelke, amit így nem öntöz az Isten szava, megkeményedik, sőt, annyira megromlik, hogy képes érzéketlenséggel vádolni magát Jézust is. Az imádságban felfedezzük, hogy Isten gyermekei vagyunk, hogy „tegezhetjük” őt, és őszintén bízhatunk benne. Ezért mondhatjuk, hogy a keresztény ember elsődleges feladata az imádság. Az imádságban tanuljuk meg szeretni az Urat, testvéreinket és a szegényeket. A szeretet ugyanis nem belőlünk, a jellemünkből vagy természetes adottságainkból születik. A szeretet olyan ajándék, mely föntről érkezik; Isten lelke árad szívünkbe, amikor alázattal és készségesen a mennyei atya elé állunk. Ennek az evangéliumi részletnek a végén is idézhetnénk Jézus azon szavait, amelyeket az törvénytudónak mondott az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédben: „Menj és tégy te is hasonlóképpen.” Igen, engedjük, hogy Mária példa legyen számunkra, és akkor a nálunk szegényebbek előtt is meg tudunk majd állni.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
