Lk 12,39–48. Példabeszéd a megbízható szolgáról
39Azt is fontoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. 40Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.«
41Péter ekkor megkérdezte: »Uram! Nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?« 42Az Úr így válaszolt: »Mit gondolsz, ki az a hű és okos intéző, akit az úr a háza népe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből? 43Boldog az a szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor megérkezik. 44Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. 45De ha ez a szolga azt mondja magában: ‘Késik az én uram’, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik, 46megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Elkergeti őt, és a hűtlenek sorsára juttatja. 47Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, és nem készült vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. 48Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni.
Jézus ismét arra hív minket, hogy az életet egy új jövőre való
várakozásként éljük: „Legyetek
ti is készen” – mondja tanítványainak. Az evangélium annak a szolgának a
példázatával világítja meg ezt a fajta hozzáállást, akit ura távollétében a ház
élére állítottak. A szolga verni kezdi alárendeltjeit, iszik, részegeskedik,
mivel azt gondolja, hogy a ház ura csak sokára tér vissza. A jelenet első
látásra túlzásnak tűnik. Valójában azonban igen gyakori helyzetet mutat be.
Alapjában véve ez az egyébként elterjedt hozzáállás számtalan olyan
igazságtalanságot és ezernyi olyan mindennapi kis gonoszságot szül, amelyek
megnehezítik az életet. Arról a viselkedésről van szó, amikor úgy teszünk,
mintha uralkodhatnánk mások felett, s ez társul még azzal a meglehetősen
rövidlátó gondolattal, hogy nem kell tekintettel lennünk senkire. Az ember azt
hiszi, hogy mindent megengedhet magának, akár az erőszakot, visszaélést,
háborúskodást is. Ez az evangéliumi szakasz azt javasolja, hogy legyünk éberek:
„Boldog az a szolga, ha megérkeztekor ura ilyen munkában találja.” Az tud éber
maradni, aki valaki másra vár, aki számára az élet nem ér véget a saját
érdekeinél, nem ér véget ott, hogy mit tud, illetve mit nem tud megtenni azokon
a korlátokon belül, amiket saját gondolatai, saját teste, saját érzései
jelentenek. Arra kaptunk meghívást, hogy a világban, ahol élünk,
tanúbizonyságot tegyünk arról, hogy minden új nap a várakozásból és a reményből
táplálkozik, hogy az élet mindenki számára ajándék, talentum, amivel el kell
majd számolnunk. Írva van: „aki sokat kapott, attól sokat követelnek”.
Imádság a szentekkel
